2011. június 12., vasárnap

Jaj, ez a kétéves kor....

...mindig tartogat valamit. 

Tegnap villámfürdés volt nálunk: konkrétan Lányka beszállt, meg ki-. Nem volt hajlandó egy percig sem a kádban maradni, végig azt kiabálta, hogy halacska van a vízben. Éppen csak cicamosdásnak nevezte volna nagymamám, amit műveltünk. Gondoltam, biztos látott valami hasonlót egy mesében, majd ma alaposan lecsutakolom. 

Meg is néztük az üres kádat, megbeszéltük, hogy nincs benne semmi, halacska sincs. Szépen megengedtük a vizet, jó nagy habot csináltunk. Zsupsz be – meg egyúttal már zsuppant volna kifele is, és jött a már emlegetett halacska-szöveggel. Kínkeserves percek következtek, mert hát két napig nem lehet megúszni a fürdést.

A családfő kitalálta, hogy tusoljunk – hátha az jobb. Hát nem működött az sem. Halacska, halacska, halacska, halacska.... Szent meggyőződéssel állította, hogy van benne. Hogy nálunk mindig van valami.... Mindenesetre holnap állítólag az apjával együtt hajlandó lesz fürdeni. Ma nem. Semmi képpen. Hát...kíváncsi leszek...

1 megjegyzés: