2011. június 3., péntek

és megint kerek....

     Világvégére költözni nagy lépés volt. Én, a megrögzött városlakó, aki él – hal a nyüzsgésért, a társaságért, a jövés – menésért. Akire úton – útfélen ráköszöntek az ismerősök, aki után gyerekek integettek az utca túlsó feléről, akinek már a hiperben is előre köszöntek, mert napjában többször is betért (na ja, mert mindig elfelejtettem valamit). Aki irtózik a bezártságtól, az egyedülléttől. Aki nem bánja, hogy fel kell lépcsőzni a harmadikra, hogy mások kis kertjeit nézegeti az erkélyről, hogy időnként felhallatszik az alsó szomszéd afterpartyja. (igen, ideális panellakó voltam...) De Ő ide vágyott, én pedig mindenben támogattam. Gondoltam, a távolságok áthidalhatóak, ma már nincs lehetetlen. Feltalálták a mobilt, az internetet, az autót. Mi kellene még?

Hát Világvégéről másképp nem is lehet elszabadulni. Vagy a laptopommal látogatok a virtuális világba, vagy kocsival a való életbe – de akkor jó messzire kell menni. Szóval nem ugrok be egy kínai gyorsétterembe, ha padlizsános csirkére támad kedvem (pedig nagyon imádom), a baráti közös teázások pedig teljesen eltűntek az életemből (egyfelől a barátok is, aki meg maradt, az az ország másik felén él, így aztán esélyünk sincs csak úgy összefutni). Persze, én is sokat változtam, mióta Lányka az életünk része. Már nem az egész napi pörgésre van szükségem, csak a tudatra, hogy, ha szeretném, mindezt megtehetném.

Egy darabig még nézegettem Autó hűlt helyét a garázsban. Vele együtt eltűnt a szabadságom, a lehetőségem arra, hogy elmehessek innen, ha akarok. Olyan volt, mint négy fal között üldögélni bezárt ajtó mögött....

Meséltem már, milyen fantasztikus párom van?! Kaptam egy autót... hogy meglegyen a tudat.... (pedig egy szóval se mondtam, hogy 'jaj, milyen rossz nekem...') Annyi kikötése volt, hogy olyat válasszak, amit használni is fogok, hogy ez ne csak a garázsban álldogáljon (vagy inkább, hogy ne az övével járjak:). Szóval van - vagyis lesz – egy nagyon szép nagy családi autóm. Délután megyünk érte. Megint megvan a tudat.... és milyen jól esik.... 

5 megjegyzés:

  1. hát ezt most megkönnyeztem, úgy ahogy van. (Andicsek)

    VálaszTörlés
  2. Ugyan a barati teazasnak nagyon mas formaja, de egyszer szivesen teazos-beszelgetnek veled mondjuk Skype-on (amig szemelyesen nem lehet...)

    VálaszTörlés
  3. skypeon én is ott vagyok, bár nagyon ritkán, akkor is csak írni tudok, mert a hang valamiért nem jó, de Te ott teázol, mi meg itt teázunk:)) jó gyilván nem helettesíti a dumcsit a régi jól bevált barátokkal, de ez ugye már egy "MÁS" világ!:))) Andicsek

    VálaszTörlés
  4. de drágák vagytok, köszönöm:) akkor már csak nekem nincs skype-om:) egyszer tuti teázunk konferencia-skype-on....már, ha létezik olyan....

    VálaszTörlés
  5. letelepíteni pikk pakk. ha nincs fülhallhallgatód akkor is lehet írni. és online rögtön. ha révetemedsz gyimesi.andi a felhasználónevem, érdemes lenne kipróbálni:) mailban nellövöm a telszámomat, ha akarod. és akkor csk megcsörrentessz és ittvagyok teázni:)

    VálaszTörlés