Mondanám, hogy megfeledkeztem róla, hogy hosszúhétvége van – de az az igazság, hogy soha nem is tudtam, hogy az lesz most, így aztán megfeledkezni se volt alkalmam róla. Annál jobban esett, mikor húgom közölte, hogy hétfőn nem kell dolgozni (persze, nem mintha egyébként nekem kellene). Így aztán úgy döntöttünk kiscsaládilag, kihasználjuk a lustahétfőt, meg a végre megint nyári időt, és alkotunk valami finomat a szabadban.
Ma apa készítette az ebédet – én csak kiskukta voltam – bár a mosogatós, zöldségpucolós részét szívesen elcseréltem volna a dolognak. Na, dehát mindent nem lehet.... A lényeg, hogy nagyon finom husik és saláták készültek. Nem beszélve a csemegekukoricáról, ami abszolút az első számú kedvenc (nálam biztosan).
Ugyan a képen nem látszik, de a nyárs másik végét Lányka fogta, nagyon ügyesen sütötte és csepegtette a szalonna zsírját a husikra.
Időközben persze a kedvébe is kellett járni: a hintázás kihagyhatatlan. Már gondolkodom rajta, hogy kellene csinálni neki egy játszóvárat az udvarba – afféle játszótéri jellegűt....biztosan örülne neki.
Tízre már túl voltunk az ebéden:) Lányka sajtkrémes kenyeret kért a husi mellé – na, de nem akármilyet! A legújabb, hogy a kenyér mindkét oldalát meg kell kenni sajttal...ez a lány mindig kitalál nekem valamit.....
És végül a jó kis bukták (cseresznye)lekvárral és nutellával – persze nem egyszerre.
Most pedig tele hassal elpihent a csapat....édes kis pünkösd hétfő....
Mindkét felét megkenni??Roppant ötletes, ám fogyaszthatatlan. Hogy sikáltad le Őkelmét?
VálaszTörlésNagy kiabálások közpette.....
VálaszTörlés