A karácsonyi csöppke álomvilágunk villámgyorsan szertefoszlott, mikor a legkisebbik tegnap este kilenc tájban rákezdett. A terebélyes szókinccsel megáldott kislányom azonban egy szót sem hajlandó szólni, ha beteg, így aztán jó darabig találgathattam, hogy miért kiabál annyira. Akkor még csak kezdődött, mára szépen elburjánztak a bacik. Na tessék! Egyszer viszi az ember fia (lánya) társaságba a gyermeket, rögtön összeszed valamit....
Apa nagyon fáradt volt, így aztán, hogy őt pihenni hagyjuk, kettesben átköltöztünk Lányka birodalmába – ami feltette a pontot az i-re. Sikerült kicsapnom nála a biztosítékot ezzel a művelettel, mert ha betegség van, akkor nálunk bizony a szülői ágy szabad préda. Szó ami szó, percekben mérhető, amennyit aludnom sikerült az éjjel, a mai nap is orrfújással, lázcsillapítással, ételtukmálással telt.
Túl vagyunk egy jó forró aromaterápiás gőzfürdőn, gyanítom estére meg a hűtőverzióját fogjuk kipróbálni. A házunk is illatozik – narancs és fahéj helyett légzéskönnyítő csodaolajoktól.... Szépen összeszedtük – csak a férfi ne kapja el, mert ő aztán még nehezebb eset....