Hét közben meg hétvégén. Ha a gyomra fáj, a feje, vagy a háta. Ha hideg van, vagy ha meleg. Mindegy mikor, de leves legyen. Olyan, mint amit a nagymama csinált. Nekem meg már feláll néha a nem létező szőr a hátamon, mert már megint négy liter levest kell főznöm, egy emberre. Mama is mindig annyit főzött neki.
Emlékszem, mikor először kínáltam így ebédre. Csak lefekvés előtt merte nagy nehezen megkérdezni.... Hogy ő nem is érti, hogy fért bele ekkora gombóc abba a zacskóba... Mert hogy ő úgy gondolta, az csak gyári lehet. Pedig dehogy....
Húsgombócból mindig fölé kell tervezni – így aztán ne lepődjetek meg, hogy ebbe az írd és mondd négy liter levesbe (ez csak maga a lé) fél kiló darált húsból készült gombóc. Ehhez a húshoz felhasználtam egy tojást, három nagy szelet tejbe áztatott, majd jól kinyomkodott kenyeret (a héját nem, csak a belét!), sót, borsot, petrezselymet, egy fél fej reszelt hagymát és egy púpos kanál lisztet.
Csak jól összegyúrni, gombócokat formázni és a levesben percek alatt megfőzni. Őszintén?! Nem nehezebb mint megvenni a boltban a mirelitet – na de az íze! Ezért is kell fölétervezni belőle...
Jól néz ki! :o)
VálaszTörlésjól bizony ... egészen megéheztem ... talán fagyasztóba is szoktad rakni, egyszerre nagyobb mennyiséget készítve, vagy mindig frissen készíted?
VálaszTörléstényleg finom - kár, hogy én nem szeretem az efféle leveseket (régen imádtam, ezért a nagymamám mindig ezt készített, mikor hozzá mentem - hát meg is untam egy életre).. frissen szoktam csinálni, nagy ritkán jut egy pár gombóc a fagyasztóba, vészhelyzet esetére a fagyasztott alaplé mellé...
VálaszTörlés