'Juj, de ritka, hogy ilyen Kishölgy keltetnivaló tojást keres!'

        Lánykával tegnap nekivágtunk a szokásos bevásárló-körutunknak. Noha eredeti verzió szerint apa is velünk tartott volna, persze, hogy közbejött némi munka... Így aztán nem csak, hogy kettesben maradtunk PöttömPannával, de még a férfiember betervezett feladatai is ránk vártak...

Szóval piacra indultunk Városba – a múltkoriban olyan gyönyörű zöldségeket, gyümölcsöket láttam, hogy mindenképp szerettem volna válogatni belőle  - többek között - némi salátáravalót. Amíg én újhagymákkal és paradicsom – paprikákkal bíbelődtem, Lányka szemezett a szemben lévő játékárus egyik bevásárlókocsijával. Nagyban magyarázta nekem, hogy azt rettentő fontos lenne beszereznünk, tekintve, hogy még nincs neki. Tényleg nincs, így aztán jóváhagytam a dolgot, már csak azért is, mert legalább nem kellett cipelnem a bevásároltakat. Volt, aki kitolja őket Autóig.

Kattogós kerekű kiskocsi társaságában indultunk tovább, a fennmaradó mintegy félórás távon alig tíz embert sikerült elütnünk vele, meg további tízet félreállítani...mert kikerülni még nem tudunk... És igen, a Kishölgy rám vonatkozott – holott magamat soha nem nevezném annak, sok minden másnak igen, na de kishölgynek?! Merthogy az egyik tojótyúkocskám úgy döntött, kikelti a 8napja félve dugdosott tojásait... Olyan lelkesen üldögél a semmin – mert hát csibe az biztos nem lesz belőlük, esetleg záptojás....néha még kotkodácsol is nekik, hogy megsajnáltam szegényt. Gondoltam, beszerzek neki némi költenivalót, hogy sikerélmény is legyen a végén....de nagyon nem akar összejönni... Figyelmet felkelteni a piacon...az sikerült...tojásom továbbra sincs...