2011. május 18., szerda

Túró(m)gombóc

         Nem, továbbra sem gasztroblog. Ellenben sokminden más, így – remélem, szerintetek is – elfér benne időnként egy – két recept. Csakis olyanok, amik valamiért fontosak nekem. Tegnap elkészült az első túróm. Ez két dolgot jelent: 1. milyen jó, hogy nem kellett boltban megvenni a túrót, 2. piszok kiskecskék még mindig nem bújtak elő, és már kezdek rendesen megorrolni rájuk.

Szóval túró készült, és megörülve az eredménynek már el is használtam mind az egy kilót. Rengeteg gombócunk lett - szó szerint, de sebaj, legfeljebb délután viszünk át a nagyszülőknek is belőle. Bár – megjegyzem – , ha a férfiembernek ízlik valami....

No, mármost tudni illik a kecsketúróról, hogy nem olyan rögös, mint a tehén-, inkább lágy és krémes. Én pedig ezt a jó kis állagot nem akartam elrontani holmi főzéssel – sütéssel, így lett belőle gombóc. Mert hogy én a túrógombócot nem főzöm.

Valahol, valamikor régen (micsoda pontos forrás-meghatározás) olvastam a neten egy receptet, amiben kukoricadarából főztek tejbegrízt, azzal keverték össze a túrót és már formázták is. Megtetszett a dolog, főleg miután kipróbáltam (megjegyzem, nálam rendes búzadarából készült), mert annyira lágy és túróízű volt a gombóc, hogy csak na.... Ráadásul nem keményedik meg még két nap alatt sem. Így aztán ennél a variációnál maradtam. Ő nem győz csodálkozni rajta, milyen finom, én meg a világért sem árulnám el ezt az aprócska titkot....

1 megjegyzés:

  1. Ez a recept nekem is megvan, talán a mindmegettéről. Sokszor csinálom én is így, mert a házi tehéntúró is nagyon lágy. Mi szeretjük ezt a formát is.

    VálaszTörlés