Világvégén reggel fél kilenckor megáll az élet. A közmunkások leülnek az árok szélére a – jól megérdemelt – reggelijüket elfogyasztani, a nem közmunkások is letelepednek a földek szélén egy – egy terebélyes fa alá, hogy otthonról hozott elemózsiájukkal megtömjék hasukat. Nincs mese, ilyenkor harminc perc semmittevés következik – ha törik, ha szakad.
Szépen, komótosan, alaposan megfontolva minden lépést. Megvitatni, mit – hogyan, többek véleményét kikérni, együtt gondolkodni, közös döntést hozni – és akkor előbb – vagy utóbb – majd csak cselekvésre is sor kerül.
Világvégiek rendkívül előzékenyek, segítőkészek...csak minden olyan lassan történik. A húsz perces munkán hárman agyalnak egy órát – legalább – mire döntésre jutnak. Közben többszörhallott anekdotákat mesélnek, fontos falubeli eseményeket vitatnak meg, és persze szóba kerül a valaki valakije, meg az utóbbi valakinek az egyéb rokonai/ismerősei. Szóval, ha sietnél... hát, legjobb, ha magadra számítasz. Mert különben nem is lesz az olyan egyszerű... Én már csak tudom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése