Kiscsaládunk, úgy fest vendégallergiás.
A gyermek eltűnik, mintha a föld nyelte volna el (leginkább beássa magát a játszóház legzugába), a macskák a tetőről kámforrá válnak (pedig vannak jópáran), Rozi és Gizi abbahagyja a mekegést, és olyan szúrós tekintettel bámulják az idegent, mintha megette volna előlük a legjobb falatokat (igen: a kecske szívéhez abszolút a gyomrán keresztül vezet az út), a kutyáknak pontosan kell tudniuk, ki az illető, ezért még a zsebükbe is beszagolnak, nem beszélve a táskákról és a cipőkről.
Szóval viselkedni tudunk: az a lényeg. (mindezt ma Pöttyös mamán és az unokabátyámon gyakorolták..szépen bemutatkoztak..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése