Régen nagyon sok ruhát varrtam magamnak. Szerettem. Mert kikapcsolt. Mert mindig megdícsért valaki, hogy 'jaj, de csinos' (meg nagyban csodálkoztak, hogy hol tudok ennyire rám szabott ruhát venni – ha tudták volna!?). Mert jó érzés volt látni, ahogyan alakul a kezem alatt az anyag – szó szerint a kezem alatt. Hát igen, a varrógép még várat magára – de ez nekem nem visszatartó erő, sőt. Inkább kihívás.
Mióta itthonélő vagyok nem foglalkozom ilyesmivel. Egyrészt mert a drága lányom leköti minden csepp figyelmemet, másrészt, mert azt az egy – két kötelező megjelenős alkalmat leszámítva nem nagyon járok 'felöltözős' helyekre. Lányka meg elnézi nekem, ha egyszerű farmerszoknya – pántos felsőben jelenek meg, esetleg még ráadásképp kócos hajjal...
Szóval én nem az 'az addig próbálgatom a ruhákat az üzletekben, amíg nem találok olyat, amit éppen rám öntöttek' típus vagyok. Én inkább az anyagokat figyelem, elképzelem, mit tudnék kreálni magamnak belőlük, meg esetleg a szabásmintát, hátha megtetszik valami, amit otthon lemásolhatok. Igen, időigényes. Ha nem szórakoztatna, biztos én sem szánnám rá a máshonnan összekuporgatott perceimet.
Az anyagokat gyűjtögettem a varrásszünet ellenére is – mára elég szép kis készlet halmozódott fel. Hogy valami egyszerűbbel kezdjek, összedobtam délután egy farmerszoknyát – még a ráálmodott fehér díszítő varrások hiányoznak, meg zsebeket, övbújtatókat kell alkotni rá. Hát... a neheze még hátravan – mert erre bizony tökéletes öltések kellenek... És az én lányom nem az a délután alvós fajta...
Már kezdtem aggódni, hogy tényleg beváltottad az "ígéretedet"... közben meg titokban csinosítod magad. Ez jó jel! :-)
VálaszTörlésnem, nem veszem el olyan könnyen:) túl sok a mondanivalóm...
VálaszTörlésNem tudom az e-mail címedet úgyhogy kénytelen vagyok ideírni a ma reggeli esetemet. Ki kellett nyomtatnom egy dolgot és bekapcsoltam a nyomtatót ami ugye csatlakoztatva van a számgéphez. Még mielőtt "kiadtam volna a parancsot" hogy mit nyomtasson, a gép elkezdett dolgozni. Mondom... mi van? Erre kiad nekem egy A4-es lapot rányomtatva a te fejléced, a jún. 9-i dátum és alatta a posztból csak ennyi: na végre...
VálaszTörlésAzóta sem tudom mire vélni a dolgot. Az élet misztériumai... :-))
hűha...ezzel akart valamit (vagy a sors, vagy a nyomtatód:)), kérdés, hogy mit.... elgondolkodtató...
VálaszTörlés