Két kezemen meg tudom számolni, hány napot töltöttem kettesben Lánykával mióta megszületett. Rögtön az elején egy napig az enyém volt, de apa közölte, hogy nem jól van ez így. Merthogy ő annyi mindenből kimarad. Így aztán kialakítottunk neki egy kis irodát itthon, ahonnan bármikor kidughatja közénk az orrát, ha épp ráérősebb napja van, és hát – ha nagyon akar – Lányka is be tud menni hozzá bármikor. Megjegyzem, ma már egyetlen kilincs sem akadály neki....
Szóval mi bizony mindig együtt vagyunk – elérhető közelben anya is, apa is. Mostanra a partnerek is megszokták, hogy Világvégére kell jönni, ha azonnalderögtön akarnak valamit, szerintem nem is nagyon bánják, hogy elszakadnak egy picit a panelrengetegből. (Lassan parkolót kell építtetnünk, mert sokszor nálunk a legmagasabb az egy háztartásra jutó kocsik száma közel - távol.) Akad azonban egy – két munka, amit nem lehet sem hazahozni, sem minket odavinni, így aztán néha magunkra maradunk a gyermekkel. Így volt ez az elmúlt két napban is.
Igazi csajos napjaink voltak: csupa olyat csináltunk, amit apa nem szeret – mi meg annál inkább... Csatangoltunk egy nagyot Városban, bejártuk a plázát, pizzát ettünk (helyben és nem elvitelre), üvegliftben utaztunk, mozgólépcsőztünk, körbementünk legalább tízszer a forgóajtóban (ááá, nem néztek hülyének..), televásároltuk a kocsit (pedig jó nagy dög – na jó, a fele ásványvíz volt), beültünk egy elmós kisautóba is ringattuk a seggecskénket vagy öt percig (igazából csak a Lányka seggecskéjét, mert az enyém már nem -ecske, és igencsak kilógott volna belőle), és persze kipucoltuk az egész házat a pincétől a padlásig. A garázs már nem fért bele a programba, de azt talán akkor is meg tudjuk csinálni, ha apa itthon van.
Varrtunk Lánykának kispárnákat (még mindig a már emlegetett virágos anyag), meg előkészültünk egy Tildás tacskóhoz is. Megjegyzem ez a lány nagyon belejött a varratásba, mert minden nap magyarázza, hogy mostmáraztán hozzam a varrósdobozt... És mindig pontosan tudja azt is, hogy mit akar éppen magának (tuti főnök lesz belőle is).
Tegnap délben már aztán nagyon hiányzott a kis csapat harmadik tagja, alig bírtuk kivárni, hogy hazajöjjön. Készültünk is neki jó sok meglepivel, hogy megint sokáig ne menjen sehova...
És milyen jó most megint hármasban... A gyerkőcöt le sem lehet vakarni az apjáról, bár úgy látom, ez utóbbi sem bánja különösebben...
Most jól elbambultam... és egy kicsit bánom, hogy nem úgy alakult az életem "ahogy az a nagykönyvben meg van írva". De mindennek megvan az oka és a miértje... és ez így van jól ahogy van. :-)
VálaszTörlésazt hiszem, kevesünknek alakult úgy, ahogy annakidején megálmodtuk. nekem sem. de tovább kell lépni, mert, ha valamin, akkor ezen aztán felesleges gyötrődnünk.... de mindenesetre megértlek...:)
VálaszTörlés