Maxi és Mimóza

Maxi volt az első. Már tegnapelőtt a kezembe foghattam a pókhasát, aztán később a buksiját. Sokszori bontáson volt már túl, mire kirajzolódott előttem a végső alakja, de rögtön tudtam, hogy kell belőle még egy – ekkor készült Mimi. Aztán tegnap este frizurát kaptak, ma Maxi a rakoncátlan fürtjeihez passzoló izgága szárnyakat, míg Mimi a stílusához illő rendezett külsőt nyert.

Az arcukat volt a legnehezebb megalkotni – hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, most még nem kapnak szájat (mert nem gondolom, hogy két ilyen kis virgonc zümmögő mindig vidám kell, hogy legyen), ellenben a szemük szivárványszín lett, hogy mégiscsak mosolyt csaljanak az arcunkra.

Ma megmutattam nekik az ősszel elültetett virághagymákat, amint kidugták az első hajtásaikat – álmélkodva hallgatták, mikor a tulipánokról, nárciszokról, rózsákról meséltem nekik – és már jó előre örültek, hogy az a sok – sok virágpor csak az ő vödröcskéikre fog várni tavasszal... Merthogy vödröket is ígértem, majd legközelebb...