Imádom a lekvárokat – az se érdekel, hogy sivatagi forróságban kell álldogálni mellettük, és az se, hogy baromi sokáig. Igen, én a hagyományos, nem villámgyors befőző-hozzáadó-cuccos módszer híve vagyok. Lehet, csak azért, mert még nem próbáltam ez utóbbit, de valamiért bennem baromi jó érzéseket vált ki a kavargatás, a figyelgetés, a fortyogó massza. Pedig ma olyan, de olyan recepteket láttam a tévében..... huh..
És nem csak én imádom a lekvárokat: úgy fest, hogy az idén eltett összes eper- és cseresznyelekvárom elfogyott... apropó, még csak július van – mi lesz még télen... meg télig... A szeder még csak most kezd érni, a barackot megesszük iziben még a fáról – Lányka minden fordulónál kér egyet róla, pedig korábban nem volt egy nagy gyümölcs-párti. A meggynek se adok túl sok időt az üvegekben: egyre – másra jönnek a kívánságok, mit is lehetne belőle kezdeni. Szóval úgy fest, szeptemberig se húzzuk ki, pedig azt hittem, túl is méreteztem a dolgot. Be kell látnom, idén kiscsaládom némileg falánkabb lett – vagy jobb a lekvár?! :)
Jövő hétre betervezhetek egy kiruccanást a nagybanira – remélem, árulnak még valami friss konzerválhatót. Csak az epret sajnálom nagyon, az idén már biztos nem lesz nálunk....
Még sosem főztem lekvárt... mert nem vagyok nagy "fogyasztó". De azért gondolkodom, hogy az idén tán meg kéne próbálkozni vele (valami nagyon minimális mennyiségben).
VálaszTörlésNekem az eper a kedvencem, de idén lemaradtam róla, mert azt hittem, megy még lejjebb az ára - és nem ment. Meggyet tettem el, meg most jó sok sárgabarackot, aztán hamarosan jön a másik kedvencem, az őszibarack. De télig nálunk is ritkán tart ki...:)
VálaszTörlésSzívemből szóltál! Hatalmas lekvár rajongó vagyok én is! Csinálni is imádom. És tényleg van valami varázslatos a klasszikus lekvár főzésben. Persze modern nő lévén, haladva a korral, nem zárkózom el semmi újdonságtól! Készült már nálunk az idén mindkét módszerrel lekvár! És attól tartok, még fog is!
VálaszTörlés