hétfő..

            Ez a nap néhol katasztrofikus volt. Nyúzós – húzós – kiakasztós. Egyszóval fárasztó. Apa a jól megszokott pesti turnén van, a gyermekkel húzzuk egymás idegeit reggel óta – leginkább ő az enyémet. Pedig most még jó napja van, mert legalább csendes. Látnátok, ha itthon van az apja is, ezek ketten elszabadítják a poklot is...

Az azthittemfélórásbevásárlásból egy után értünk haza (nyolckor kezdtük), volt benne bosszankodós rész (mikor a tüzépteltepen direkt elmondtam a csávónak, hogy mindjárt teszek a csomagtartóba takarófóliát, addig ne rakja már bele a zsákos szenet – de persze belerakta, a koszos: konkrétan fekete folyós cucc volt rajta-felével lefelé. Mondom neki, ne a sáros felével lefelé már, erre azt mondja, ááááá, csak a szén folyt rá másik zsákból. Hát szó szerint lek....ztam a rokonait, délután meg sikáltam a kárpitot a csomagtartóban.). Ellenben vettem nagyon szép holmikat a házunkba – megint fillérekért... A kincsesszekrényem kezd megtelni, nagyon várom már, hogy eljöjjön az én időm:)

Aztán..vettem a Jyskben egy ilyen kütyüt – 5 portörlőt adnak meg egy szárat hozzá 200 pénzért. Baromi jó. Annyira puha, annyira felszed minden port – szöszt, ráadásul még a tévét is szépen letakarította, amivel mindig gondom van....igen, az LCD-t nem nyomkodjuk – súroljuk...

Ja, és életem első házi tésztáját is sikeresen elkészítettem – bár néha azt kívántam, bárcsak lenne még egy kezem hozzá, de valami fantasztikus lett. Soha többet boltit. És! Az eddigi sikerekhez képest aprócska tétel, de eladtam a meskán az első néhány szappanomat – és úgy örülök neki, mint kiskutya a farkának:) nem is tudom... azt hiszem az érzés hiányzott évekig, hogy valamiben jó vagyok, hogy sikeres, hogy jól csinálom a dolgom. És nekem ez a legnagyobb öröm....hogy megint fontosnak érzem magam – a társadalom megbecsült tagjának:)