Újabb meglepetésre ébredhettünk ma Világvégén. Tavaszanyó nem nagyon szeretne a kedvemben járni – már az időjárásjelzőre pillantva tudtam, ma hólapátos reggeli tornában lesz részem. Akadt azonban olyan is nálunk, aki örült a tizennyolc centis fehér takarónak.
Tyúkocskáék tojótelepről érkeztek hozzánk, ergo többek között havat sem láttak még. A nagy csodálkozások közepette csipkésre mintázták lábacskáikkal a havas leplet.
Kisebbik Kutya – akinek egyelőre nem sikerült jobb nevet találnom – a menhelyről csöppent az életünkbe. Kicsit butus, szerintem sokszor azt sem tudja, hol van és mi történik körülötte – de minden jó szóért és simogatásért nagyon hálás. Ugyan nem sikerült lencsevégre kapni, de szemlátomást élvezte az ugrálást a neki derékig érő hóban.
És íme Kutya – az első számú kedvenc. Tudja is magáról.... Kicsit komolyabb, kicsit csendesebb,. Neki fontos dolga van: őrzi világvégi otthonunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése