2012. november 20., kedd

menzaügy


              Azt, hogy eleinte a gyermek mindig azzal várt az oviban, hogy éhes, még elfogadtam. Nyilván mást, máshogy főznek mint anya idehaza, és nyilván pontosan tudja, hogy nem muszáj megennie, itthon úgyis várja majd valami finomság. De mikor hetek múltán sem változott a helyzet, gondoltam ideje utánajárni a dolgoknak. Egészen egyszerű kérdést tettem fel: láthatnám-e a heti menüt (már csak azért is, mert a gyermeket néha hiába kérdezgetem, nem mondja el, mi volt az ebéd odabent). Nagy nehezen előkerítették: kitették a falra négyheti osztásban, hogy minden szülő láthassa. Már akkor gyanús volt a dolog.

Konkrétan heti háromszor zöldséglevest esznek – ezt néha csontlevesnek hívják (és van benne répa zölség, karalábé), néha karalábélevesnek (és van benne répa, zöldség, karalábé), néha csorbalevesnek (és van benne répa, zöldség, karalábé). Heti kétszer tészta van, egyszer rizs vagy krumplipüré (nem, semi más formában nem jár), egyszer kelt tészta a leves mellé (szigorúan csütörtökön). Az uzsonna rendszerint édesség: csokoládés gofri, lekváros piskóta, nutella, méz, lekvár (mindez egy fél szelet kenyérrel), esetleg joghurt (amit már reggel nyolckor betesznek a hátizsákukba... a jó meleg öltözőben....), illetve megesik néha a fél péksütemény (mindig fél, és rendszerint pizzás!).

De, mikor képesek voltak négyéves gyerekeknek csirkepaprikást főzni csirkeszárnyból, meg konzervkukoricás rizst rántott csirkeszárnnyal, meg már minden helyett csirkeszárny van – menü ide vagy oda, hát akkor betelt a pohár. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mire is fizetünk napi négyhetvenet (jelzem: csak mi fizetünk, a többi gyereknek ingyenes – de azért naívan feltételezném, hogy a szülőknek ennek ellenére sem mindegy, hogy mit eszik a gyermek). Ma úgy jöttem haza, hogy felszólítottam a férfit (na, mintha ő tehetne a dologról!), hogy telefonáljon, írjon levelet, de az sem érdekel, ha egyenesen az ügyvédet küldi – még egyszer valaki zöldséglevest meg csirkeszárnyat tesz a lányom elé, bizisten ráborítom. Ennyit a mintamenzáról... Ja, és ez is Békés megye...

2 megjegyzés:

  1. Nem gondoltam, hogy lehet alább adni és lám!
    Anno mi panaszkodtunk a menzára, de azt kell mondjam ehhez képest királyi étkek voltak.

    (gyümölcsleves darával, darás nudli, mákos metélt... -most jövök rá, hogy ezeket szerettem. Igaz, liszt-liszttel, de finom volt.)

    VálaszTörlés
  2. ne tudd meg: az első hátast akkor dobtam, mikor tízóraira hurkát-kolbászt kaptak a gyerekek....mostanra betelt a pohár..

    VálaszTörlés