Azt,
hogy eleinte a gyermek mindig azzal várt az oviban, hogy éhes, még
elfogadtam. Nyilván mást, máshogy főznek mint anya idehaza, és
nyilván pontosan tudja, hogy nem muszáj megennie, itthon úgyis
várja majd valami finomság. De mikor hetek múltán sem változott
a helyzet, gondoltam ideje utánajárni a dolgoknak. Egészen
egyszerű kérdést tettem fel: láthatnám-e a heti menüt (már
csak azért is, mert a gyermeket néha hiába kérdezgetem, nem
mondja el, mi volt az ebéd odabent). Nagy nehezen előkerítették:
kitették a falra négyheti osztásban, hogy minden szülő láthassa.
Már akkor gyanús volt a dolog.
Konkrétan
heti háromszor zöldséglevest esznek – ezt néha csontlevesnek
hívják (és van benne répa zölség, karalábé), néha
karalábélevesnek (és van benne répa, zöldség, karalábé), néha
csorbalevesnek (és van benne répa, zöldség, karalábé). Heti
kétszer tészta van, egyszer rizs vagy krumplipüré (nem, semi más
formában nem jár), egyszer kelt tészta a leves mellé (szigorúan
csütörtökön). Az uzsonna rendszerint édesség: csokoládés
gofri, lekváros piskóta, nutella, méz, lekvár (mindez egy fél
szelet kenyérrel), esetleg joghurt (amit már reggel nyolckor
betesznek a hátizsákukba... a jó meleg öltözőben....), illetve
megesik néha a fél péksütemény (mindig fél, és rendszerint
pizzás!).
De,
mikor képesek voltak négyéves gyerekeknek csirkepaprikást főzni
csirkeszárnyból, meg konzervkukoricás rizst rántott
csirkeszárnnyal, meg már minden helyett csirkeszárny van – menü
ide vagy oda, hát akkor betelt a pohár. Tulajdonképpen fogalmam
sincs, hogy mire is fizetünk napi négyhetvenet (jelzem: csak mi
fizetünk, a többi gyereknek ingyenes – de azért naívan
feltételezném, hogy a szülőknek ennek ellenére sem mindegy, hogy
mit eszik a gyermek). Ma úgy jöttem haza, hogy felszólítottam a
férfit (na, mintha ő tehetne a dologról!), hogy telefonáljon,
írjon levelet, de az sem érdekel, ha egyenesen az ügyvédet küldi
– még egyszer valaki zöldséglevest meg csirkeszárnyat tesz a
lányom elé, bizisten ráborítom. Ennyit a mintamenzáról... Ja,
és ez is Békés megye...
Nem gondoltam, hogy lehet alább adni és lám!
VálaszTörlésAnno mi panaszkodtunk a menzára, de azt kell mondjam ehhez képest királyi étkek voltak.
(gyümölcsleves darával, darás nudli, mákos metélt... -most jövök rá, hogy ezeket szerettem. Igaz, liszt-liszttel, de finom volt.)
ne tudd meg: az első hátast akkor dobtam, mikor tízóraira hurkát-kolbászt kaptak a gyerekek....mostanra betelt a pohár..
VálaszTörlés