sütögetek...

              Igazán rajtam volt már a sor. Merthogy heti két – háromszor kapnak valami harapnivalót a szülőktől – nagyszülőktől a csemeték az oviban. Gyümölcsöt – zöldséget, amit a tízóraihoz tálalhatnak a dadusok, vagy süteményt ebéd utánra. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, Lányka kedvence készül: muffin – na ná! hogy a sajátomnak szeretnék leginkább kedvezni.... halkan súgom: kétlem, hogy lenne olyan négyéves, aki muffin-undorban szenved...

Na de tizennégy gyereknek (meg ugye három felnőttnek) azért elég tetemes mennyiséget kell készíteni – ha nem is méretre, de darabszámra mindenképpen. A másfélórás sütögetés után megemlítettem a férfinak, hogy tizenkét gyereknél semmiképp se akarjunk többet, mert akkor nem tudok egyszerre mindenkinek legalább egy mufflont készíteni. Nyugodt hangsúllyal közölte, hogy már éppen kinézett nekem egy méter széles tűzhelyet, amelyhez mindenképpen kapok még egy muffinformát is.....