Nem
vagyok egy nagy húsevő. Inkább legyen ritkábban valami minőségi,
valami különleges, valami nagyon rákészült, mint minden nap
tömegáru. Szóval egy jó pörkölt nálam egyre ritkábban jöhet
szóba, pedig valamikor nagyon imádtam, a sült kolbász pedig
abszolút lekerült a listámról. Így aztán nem okoz különösebb
nehézséget, hogy időnként a férfi ötleteinek kedvezzek –
mióta a gyermek óvodás, egyre gyakrabban rendel ő is 'menzakaját'
itthon. Grízes tésztát akart. Én meg miértisne-alapon megfőztem
neki.
A
probléma ott kezdődött, hogy az oviban is tészta volt: káposztás
– és, ugyan Lányka be is falta, mert igencsak a kedvenclistán
szerepel nála, mégiscsak megéhezett mihelyst hazaértünk (ebéd
után tíz perccel), és csillogó tekintettel kérte, hogy 'Anya,
akkor most már hozzál husit, krumplit, villát, kést meg tányért.'
Mire én – kedvesen ám határozottan – ecseteltem, hogy
tulajdonképpen itthon sincs ma husi..... A gyermek erre felhördült:
'Na de Anya! Mi az, hogy nincs husi?!' Úgy látom, igazi kis T-Rexet
dédelgetünk itthon... Mindenesetre ma van husi.
Husi, krumpli, villa... fontossági sorrendben!Tessék végre megtanulni Anyuka.
VálaszTörlésPedig szerintem rendes húsból egy jó pörkölt is minőségi meg luxuskaja tud lenni.
VálaszTörlés(Én most kakaspörkölt-partyt tervezek a Népemnek novemberben. Csak el kéne hozni a madarat a nagyanyám fagyasztójából, ahhoz meg az kell, hogy az enyémből kiegyek valamit záros határidőn belül, mondjuk tököt, mert gyakorlatilag azzal van tele :-)
Persze, én is azt mondom: inkább legyen ritkábban, de akkor minőségi, 'rendes' hús. Nálam mondjuk abszolut a szürkemarha pörkölt viszi a prímet, de aranyáron mérik, és nagyon ritkán lehet kapni... a tök meg... hát: töltve, rakva, rántva, (ha nagyon muszáj, főzeléknek). Bár az uram a töklevest is szereti...
VálaszTörlés