2012. október 16., kedd

a hús, az kell..... sussz-passz


              Nem vagyok egy nagy húsevő. Inkább legyen ritkábban valami minőségi, valami különleges, valami nagyon rákészült, mint minden nap tömegáru. Szóval egy jó pörkölt nálam egyre ritkábban jöhet szóba, pedig valamikor nagyon imádtam, a sült kolbász pedig abszolút lekerült a listámról. Így aztán nem okoz különösebb nehézséget, hogy időnként a férfi ötleteinek kedvezzek – mióta a gyermek óvodás, egyre gyakrabban rendel ő is 'menzakaját' itthon. Grízes tésztát akart. Én meg miértisne-alapon megfőztem neki.

A probléma ott kezdődött, hogy az oviban is tészta volt: káposztás – és, ugyan Lányka be is falta, mert igencsak a kedvenclistán szerepel nála, mégiscsak megéhezett mihelyst hazaértünk (ebéd után tíz perccel), és csillogó tekintettel kérte, hogy 'Anya, akkor most már hozzál husit, krumplit, villát, kést meg tányért.' Mire én – kedvesen ám határozottan – ecseteltem, hogy tulajdonképpen itthon sincs ma husi..... A gyermek erre felhördült: 'Na de Anya! Mi az, hogy nincs husi?!' Úgy látom, igazi kis T-Rexet dédelgetünk itthon... Mindenesetre ma van husi.

3 megjegyzés:

  1. Husi, krumpli, villa... fontossági sorrendben!Tessék végre megtanulni Anyuka.

    VálaszTörlés
  2. Pedig szerintem rendes húsból egy jó pörkölt is minőségi meg luxuskaja tud lenni.
    (Én most kakaspörkölt-partyt tervezek a Népemnek novemberben. Csak el kéne hozni a madarat a nagyanyám fagyasztójából, ahhoz meg az kell, hogy az enyémből kiegyek valamit záros határidőn belül, mondjuk tököt, mert gyakorlatilag azzal van tele :-)

    VálaszTörlés
  3. Persze, én is azt mondom: inkább legyen ritkábban, de akkor minőségi, 'rendes' hús. Nálam mondjuk abszolut a szürkemarha pörkölt viszi a prímet, de aranyáron mérik, és nagyon ritkán lehet kapni... a tök meg... hát: töltve, rakva, rántva, (ha nagyon muszáj, főzeléknek). Bár az uram a töklevest is szereti...

    VálaszTörlés