most én kérnék

             Tetőtől – talpig ősz van. Reggelente bokáig gázolunk az avarban, és minden porcikánkon átfúj a hűvös szél. Az első bacikat is sikerült összeszedni: Lányka hozta haza az oviból – és ugyan néhány napig szépen álltam a sarat, aztán csak kaparni kezdett az én torkom is.... Mindenesetre megrendeltem a gyermeknek a grapefruitmag-kivonat cseppeket, nem hiányzik semmi komolyabb lábrólledöntős a télre. A szekrényeket átpakoltam, mindenki kézközelbe kapta a bélelt, a vastagabb, a hosszabb, az őszibb holmikat. Ez így van rendben, nemde?!

Nem vagyok egy a fejemetahomokbadugó-típus, az már más kérdés, hogy a véleményemet inkább megtartom magamnak, mintsem konfrontálódjak, azmeg megint csak más, hogy szívesen segítek ahol tudok – teszem ezt mindezt névtelenül, arctalanul, mert nem várok cserébe semmit. Sem barátságot, sem köszönetet. Az ilyesmit csak ingyen fogadom szívesen.

Szóval őszintén megsajnáltam – azt hiszem, főleg egy anya, nem is érezhetne másképp – a kisfiút, aki az elmúlt három hétben ugyanabban a bokafölé érő nadrágban jött oviba minden áldott nap, ugyanabban a pulcsiban és ugyanazzal a mosollyal az arcán. Őszinte gödröcskékkel a szája szélén, jókedvvel, barátságosan, a cimborákra kiéhezve. És valószínűleg a tízóraira is. Súgom ezt halkan.

Nem akarok, nem is tudok rosszat mondani a szüleire – egyáltalán nem ismerem őket. Fogalmam sincs, hogy tehetnek-e arról, hogy ott tartanak, ahol, hogy mozdítják-e fülük botját, hogy jobb legyen: legalább a kisfickónak, vagy csak üldögélnek a babérjaikon, és várják a csodát meg a segélyt.

Az azonban biztos, hogy segítek szívesen – mert megtehetem. Mert nekem is jólesett volna, mikor feleenyire sem aranyozta be az életünket a napsütés, és mert van az úgy, hogy sehogysevan. Tudom én. És ebből ki kell mozdulni. Akarni kell a jobbat, a többet, a szebbet.

Szóval, a magam részéről összeszedtem egy kupac gyerekruhát, meg cipőt, és holnap viszem a védőnőnek. Majd ő tudja, hol a helyük. Igyekeztem úgy válogatni, hogy neki is legyen méret. Mert annyira lehet szeretni minden aprót.... És annyira jó lenne, ha nekik jobb lenne...

És nagyon megköszönöm, ha te is körülnézel a környezetedben, és adsz, ahova tudsz. Mert vannak, akiknek nehéz lesz az idei tél.