Anyukám gyakran tette az asztalra gyermekkoromban – nálunk ritkán készül. Olyankor viszont teljes a siker, mert olyan de olyan kavalkád kerekedik az ízekből és illatokból.....
Úgy esett a dolog, hogy a hét vége fele maradt néhány szelet panírozatlan sertéscombom, és egy nagyobbacska marék kacsamájam. Ezekből mindjárt ezerféle receptet lehetne összedobni, de gondoltam, ne árválkodjanak a fonnyadás szélén álló paprikák sem, akkor már jöhet paradicsom, meg rántani való sajt is....
Amíg mindent előkészítettem meg is főtt héjában a burgonya.
Elsőként persze a jó kis háziszalonnából vágtam és sütöttem néhány szeletet fehéredésig. A visszamaradt zsiradékba kerültek a hússzeletek, ételízesítővel megszórva, kaptak egy szép barnás kérget, majd a helyüket átvették a hagymakarikák. Nem akartam beletenni őket a lecsóba, de erről majdkésőbb. Szóval a hagymák távoztával jött a paprika (volt köztük egy annyira csípős, hogy a Lányka adagjából mindjárt ki is hagytam a lecsós réteget...) és paradicsom, és legvégül ebbe a sok-sokféle visszamaradt ízbe került a kacsamáj.
Aztán már csak személyenként egy nagyobb darab alufóliára volt szükség: alulra került egy kis szaft a kacsamájból, egy krumpli szeletekre vágva, lecsó, husi, máj, hagyma, sajt, szalonna. Szeretem ezt a rántanivaló sajtot, mert míg a többiek rendre szétfolytak és az alufóliára tapadtak volna, ez csak szépen megolvadt. A hagyma pedig egészen édesre karamellizálódott, nagyon finom lett.
Zsupsz a sütőbe, sok idő nem kell, hiszen mindent elősütöttem.
Szóval alig valami, időben sem sok, mosogatni is csak a vágódeszkát kellett, egy kést és egy serpenyőt.... Ahány alkalom, annyi variáció..... Kell ennél több?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése