Az idő telik. Lépj a hatos mezőre, és vedd fel a játékmestertől az ötezer forint jutalmat. Ismerős, ugye?! Már gyermekként is házra, kocsira gyűjtöttünk, számlákat fizettünk, időnként leégett az otthonunk, és fizetett a biztosító. Mert biztosítás, az kell! Azóta is van. Egész kicsi korunk óta a nagybetűs életre neveltek, és mindössze azért kapott nálam kisbetűt, mert – lássuk be – sok minden kimaradt.
Már akkoriban is a szerencsekártyát szerettem a legjobban. Persze soha nem tudhattuk előre, hogy jót, vagy rosszat fog hozni, de a kiszámolt, minden lépésben megtervezett jövőt én nem szerettem annyira. Kell a változatosság, kellenek a meglepetések, és kell a szerencse. És időnként nem árt jó nagyot a popsinkra huppanni sem, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy halandók vagyunk, másoknál sem nem jobbak, sem pedig rosszabbak, ugyanakkor pedig velünk is megtörténhet az, amiről ők is azt hitték, hogy velük ugyan soha.
Mióta megszületett a lányom – idestova három és fél éve – mégis sokkal inkább vágyom a kiszámíthatóságra. A pontos tervezésre és kivitelezésre – mert, ha csak rólam lenne szó, zsupsz, ugranék a nagybetűsbe, de erről az apróról valakinek gondoskodnia kell. Neki biztonság kell, szervezettség, végiggondolt ütemterv. És – noha eddig sem pazaroltam el egyetlen forintot sem a 'szappanpénzből': csak és kizárólag fontos dolgokra gyűjtöttem – mostantól egy bankszámlán fog kamatozni a bevétel minden egyes fillérje. Jövőt építek. Lehet, hogy lassan, de biztosan jó helye lesz néhány év múlva.
Ez nagyon jó gondolat, sok sikert a megvalósításhoz :)
VálaszTörlés