babos zakuszka

             Nem szeretek egyféléből sokat befőzni – inkább legyen változatos, és válogathassunk kedvünkre. A párom nagyon jókat szokott mosolyogni rajtam, mert egy szem éretlen görögöt is olyan féltve tudok behozni a kertből, és nekiállni (két kisüvegnyi) ecetes dinnyét készíteni belőle, mintha hatalmas kincsre bukkantam volna. Éppen ezért idén is különlegesebb recepteket keresek - mert a hosszú hideg télen bőven lesz időm törni a fejem, mit is főzzek belőlük....

Volt idő (egészen két nappal ezelőttig), mikor úgy gondoltam, hogy zakuszkát csak padlizsánból lehet készíteni. Zakuszkáhoznemértőlévén fogalmam sincs, honnan vettem az ötletet, de, mikor megtaláltam ezt a receptet, biztosra vettem, hogy nálunk befutó lesz. Nos, nem csalódtam.

A magam részéről fele mennyiséggel dolgoztam, a babot előző este beáztattam, majd megfőztem, félidőben belekerült a (nagyobb darabokban hagyott) répa.

A (recepttől eltérően) a sütőben megsütöttem a kápia paprikát, héját leszedtem róla és turmixoltam.

Közben megfőztem néhány szem paradicsomot (én héjastól – mindenestől szeretem főzni, pár perc után a nem híg részt kiszedem belőle, turmixolom és szűrőn átpasszírozom, ha nagyon sűrű lenne, a hígból töltök hozzá), végül pedig a babbal és az olajjal együtt turmixoltam. A babhoz mindenképpen kellett, mert szegény gép nehezen birkózott vele.

Sóztam – borsoztam (nekem a recept szerintinél lényegesen több fűszer kellett bele), és került hozzá tabasco. Még egy rottyantás, és ment is az üvegekbe.

Ebből a mennyiségből négy és fél három decis üveggel lett – szó szerint csak lett a fél, mert már be is faltuk. Nagyon finom. Pirítósra kenve is remek, de abszolut el tudom képzelni melegszendvicskrémként némi sajttal a tetején is.