Arra jutottam, egy esélyt még adhatok az új óvónéninknek (az egyetlennek), mielőtt leírom kerekperec a véleményemet róla. Mondjuk tiszteletben tartva a negyvenvalahány év szakmai tapasztalatát. Nem tudom, hogyan sikerült megszereznie.
Akkor nem jól sikerült az első nap az oviba?Legalábbis erre lehet következtetni.Az enyém vagy fél évig végig üvöltötte az utat, kocsi nem volt... utána már ott jó volt az oviba, csak mig odaértünk és hogy el kellett tőlünk szakadni ezért volt a napi cirkusz... Gondod bele... Mi felnőttek is milyen nehezen kezdünk új munkahelyet/Jó én régóta itthon vagyok/..micsoda stressz ér mindenkit... hát még ilyen csöpség,... akinek eddig mindig anyu volt a játszótársa... Sok idő kell hozzá Unokámmal szintén ilyen dolog volt.. Ő azt mondta az első nap után voltam már ott eleget... többet nem akarok menni... Bizonyára most Nektek is nagyon nehéz... Sok sikert! Remélem hamarosan jobb hírekkel jössz..
Az egyértelmű volt, hogy nem fog egyik percről a másikra beilleszkedni, mert soha nem voltunk még egymás nélkül. Az oviban össz-vissz két új gyerek van, az egyik az enyém. Az új óvónéni annyit sem szólt hozzá, hogy 'szia, Málni'. Még a sziát sem sikerült kiböknie. Velem egyetlen mondatot váltott, alpári tapló stílusban sikerült kifejeznie magát (hozzáteszem:régebb óta ismerjük egymást, ő volt a húgom óvónője is huszonéve), nem idézném. Nagyon haragudtam rá. Még jó, hogy bent volt még az előző (most nyugdíjazott óvónéni), mert ő legalább próbálta rendezni a helyzetet. Persze Lányka még rá is kontrázott, hogy nem akar maradni. Ma sírva mentünk be, az óvónénit mintha kicserélték volna, abszolut meg voltam elégedve vele, játszott is Lánykával egy kicsit, a többi gyerkőc körbeugrálta a lányomat, mindenki vigyáz rá, mindenki játszik vele, a dadus meg egy angyal. délben már azért sírt, mert haza kellett jönni. éppen itt skandálja mellettem, hogy holnap is megy oviba. :) örülök nagyon. Mert ugyan nem kötelező járni, de mégiscsak jobb lesz neki gyerekek között.
Akkor nem jól sikerült az első nap az oviba?Legalábbis erre lehet következtetni.Az enyém vagy fél évig végig üvöltötte az utat, kocsi nem volt... utána már ott jó volt az oviba, csak mig odaértünk és hogy el kellett tőlünk szakadni ezért volt a napi cirkusz... Gondod bele... Mi felnőttek is milyen nehezen kezdünk új munkahelyet/Jó én régóta itthon vagyok/..micsoda stressz ér mindenkit... hát még ilyen csöpség,... akinek eddig mindig anyu volt a játszótársa...
VálaszTörlésSok idő kell hozzá Unokámmal szintén ilyen dolog volt.. Ő azt mondta az első nap után voltam már ott eleget... többet nem akarok menni... Bizonyára most Nektek is nagyon nehéz... Sok sikert! Remélem hamarosan jobb hírekkel jössz..
Az egyértelmű volt, hogy nem fog egyik percről a másikra beilleszkedni, mert soha nem voltunk még egymás nélkül. Az oviban össz-vissz két új gyerek van, az egyik az enyém. Az új óvónéni annyit sem szólt hozzá, hogy 'szia, Málni'. Még a sziát sem sikerült kiböknie. Velem egyetlen mondatot váltott, alpári tapló stílusban sikerült kifejeznie magát (hozzáteszem:régebb óta ismerjük egymást, ő volt a húgom óvónője is huszonéve), nem idézném. Nagyon haragudtam rá. Még jó, hogy bent volt még az előző (most nyugdíjazott óvónéni), mert ő legalább próbálta rendezni a helyzetet. Persze Lányka még rá is kontrázott, hogy nem akar maradni. Ma sírva mentünk be, az óvónénit mintha kicserélték volna, abszolut meg voltam elégedve vele, játszott is Lánykával egy kicsit, a többi gyerkőc körbeugrálta a lányomat, mindenki vigyáz rá, mindenki játszik vele, a dadus meg egy angyal. délben már azért sírt, mert haza kellett jönni. éppen itt skandálja mellettem, hogy holnap is megy oviba. :) örülök nagyon. Mert ugyan nem kötelező járni, de mégiscsak jobb lesz neki gyerekek között.
VálaszTörlés