2012. augusztus 17., péntek


Kecskék és tyúkocskák nálunk abszolút szimbiózisban élnek egymással. A pipik szépen feleszegetnek mindent a a földről, amit Gizi és Rozi elszór – legyen az takarmány vagy fél paradicsom, és ügyesen kitisztogatnak mindenféle kártevőt az alomból és a karám nem betonozott részéből. Ennek köszönhetjük azt is, hogy egyetlen szem légy sem legyeskedik az udvar gazdasági részén, mi több szúnyogunk és darazsunk sem volt még idén. Merthogy ezek mind betegségeket okoznának, az pedig nem hiányzik.

Lányka apró kora óta besegít, ha kedve tartja – a tojáskeresés az ő dolga (minő meglepetés, mindig ugyanott talál! De azért alaposan körbe kell nézni minden lehetséges helyen, mert tyúkéknál sosem lehet tudni...), de szívesen nézi, ahogy megfejem Rozit, vagy simogatom a kacsát.

Gyarapodunk ám.... említettem a gyermeknek, hogy jövőhéten hazahozunk egy bakkecskét a csajok mellé, mire mindjárt leszögezte, hogy akkor biztos sok lesz a tojás.... na igen.... még gyakoroljuk egy kicsit.. 

2 megjegyzés:

  1. Édes a Kics Lány!
    Majd megtanul szép sorban mindent! :)
    Az én ovisaim a tehén tőgyét úgy hívták, hogy " az a tejtartója"!A kecskét legeltetőre pedig rámondták: kecskész! :))
    Annyira édesek ilyen korban is!
    Újabb kecske? Az jó lesz, ha gyarapszik az állomány:)

    VálaszTörlés