ötödik

Nem volt szerelem első látásra. Koránt sem.

Arrogánsnak tartottam, önteltnek, fontoskodónak. Idegesített. Kerültem. Mégis mindig mindenhol belefutottam.

Jópofa akart lenni, vicces, érdeklődő. Én meg tettem rá magasról.

Aztán elfoglalt lett. Ritkán jött. Én meg hiányoltam.

Fél év egymáskerülgetés után egy hasonlóan forró júliusi napon kiderült: ennél többről szól a köztünk levő semmi.

Másnap összeköltöztünk (vagyis átjött, és többet nem ment haza – de Ő ezt tagadja), és azóta minden percünk egymásról, rólunk meg erről a pöttöm lánykáról mesél.

Idestova öt éve. Hosszú idő. És sok van még hátra. Azt hiszem.