A múltkoriban ecseteltem néhány pontvégű mondatban, miként sikerült kivonni a forgalomból a mosógépemet. Na igen. Akkor még nem is gondoltam, hogy hetekre technika nélkül maradok. Mert hát Világvégén az égvilágon semmi nem egyszerű: szerelőt találni meg pláne nem.
A magam részéről az összes praktikámat bedobtam, hogy kibányásszam belőle azt a bizonyos melltartóalkatrészt a dob mögül, de, sajnos, egyik sem járt sikerrel. Odáig merészkedtem hát, hogy a férfit ráugrasztottam a szomszéd falu egyszem javítóműhelyére (ahol egyébként mindent javítanak a mikrótól a kocsiig), mindössze két perc alatt sikerült úgy összevesznie telefonon az önelégült tulajjal, hogy secpec kimondta: ő nem hajlandó kiszedni a mosógépemet a fürdőből, és berakni a kocsiba, majd néhány órával később ugyanezt fordított sorrendben. Mondhatom remek. Már csak azért is, mert egyetlen szerelő sincs égen-földön, aki hajlandó idáig eljönni egy harmincperces műveletért.
Két hétig húztam a dolgot: ennyi időre volt ugyanis tiszta ruhánk és törölközőnk. Akkor azonban tudatosodott bennem, hogy muszáj lesz megmozdulni és kiötölni valamit. Nem, a mosógépet én sem bírom el – apám! ez van vagy nyolcvan kiló... Ellenben a garázsban dugdosom még a régi gépemet.... amihez ugyan vizet nem tudok varázsolni, de áramot igen: így legalább a centrifuga-funkció működik.
Annyi ruhát egy kupacban még életemben nem láttam.... és a gyermek hajlamos nyakig sárosan előkerülni a kertből... Szóval csutakolás kézzel...... hurcolkodás a garázsba..... aztán vissza teregetni... :D tiszta poén..... de legalább van mit felvennünk... azért, ha ismertek egy vállalkozó szellemű vállalkozót, aki hajlandó a világ végére, konkrétan Világvégére ellátogatni némi munka kedvéért (becs szó, duplán kifizetem az utiköltségét is, csak mentsen meg!), és még az LG-khez is ért, hát ne habozzatok hozzánk küldeni..... mert lehet, hogy áramot spórlok, de az ujjaimon alig van már bőr...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése