2012. július 20., péntek

apám! hova kerültem....

                   Amennyire nehezen indult a mi nagy közös jövőnk, annyira nem tudnám most elképzelni máshol az életemet. Világvége a részemmé vált. A szívem egy darabja lett az előre köszönő – de a hátam mögött alaposan megnéző emberekkel, a két szem kisboltjával, a fenékrázós utakkal, az idegesítő állandóan unokájával kiabáló szomszéddal, a nemfizető – többet hitelt nemkapó egyéb lakosokkal, amikor elmondom, hogy én itthonról dolgozom, és nem, a lányom egyáltalán nincs útban/terhemre, és legalább olyan jól keresek, mintha eljárnék itthonról (sőt!) szájhúzogatva bámuló irodai alkalmazottal, a hozzánk néha betérő polgármesterrel. A korai napsugarakkal, a huszonórában csicsergő madarakkal – igen, még a lepkeszúnyogokkal is, bár őket igyekszünk a lakáson kívül tartani.

Nem hittem. Sosem gondoltam, hogy ezt fogom egyszer mondani, de ténylegesen otthon érzem magam. Vagy legalábbis egy hajszálnyira az igazitól.

Vágyom vissza minden percben, ha elmegyünk. Hiányzik a tavaly még füle botját sem mozdító, most meg hevesen integető néni az uca elejéről (annyira nagymamás hangulata van, hogy el sem tudom mondani, mennyire jó érzés megpillantani – ha már a sajátom nem lehet köztünk). Elnevetem magam,mikor meglátom Idegbeteg Csillagot háta mögött a szekérrel (igen, tényleg az. Ráadásul a falu egyik végéből a másikba négy óra alatt ér el, pedig nem több ötszáz méternél...), vagy a cigányzenére tomboló egyszem szamarunkat.

Tudom, hogy valószínű nincs még egy hely a földön, ahol az akácokat locsolják, vagy teleengedik a szökőkutat vízzel, pedig a köré gyűlő darazsak miatt soha senki nem megy oda hűsölni.

És, ahogyan Lányka lassan az (óvodai)közösség részévé válik, úgy szeretem én egyre jobban meg falut. És önmagamat is. Jó nem mindig arra gondolni, hogy el innen! hogy bárhol máshol csak itt ne! hogy apám! hova kerültem...

Lehet itt lenne vége Újságíró és Világvége töténetének. De én már csak optimista és naiv maradok hátralévő éveimre, és bátran kijelentem: a java csak most kezdődik. Remélem, sokáig lesz még kinek mesélnem...

2 megjegyzés:

  1. :)))) Szeretem olvasni a "meséidet" :)

    VálaszTörlés
  2. Ha már a lelked azt mondja, hazataláltam, akkor jó helyen vagy.

    VálaszTörlés