Nagyon belefeledkeztem mások blogjának olvasásába. Olyannyira, hogy a sajátommal el is maradoztam. Pedig hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs miről írnom. Lenne.
Leginkább ott kezdeném, mennyire elegem van a gazdasági válságból. Mennyire unom a pofátlan, kunyerálni tudó, aztán szürkeszamáraködben-módra eltűnő embereket. Mennyire haragszom azokra, akik felelőtlen módon előbb magukra gondolnak, a gyermek meg csak a huszadik a sorban. Mennyire várom, hogy történjen végre valami pozitív, valami szívmelengető, valami, ami felvidít.
Néhány mosolyra vágyom – ha te rám mosolyogsz, már az is jó :)
Jóidőre vágyom.
Sikerélményre.
Szeretetre.
Jó hírekre.
Ötletre.
Kihívásra.
Határidőre.
Egy pár jó meleg zoknira :)
Olyan sokat akarok?!
Hm, érdekes, mostanában valahogy én is így vagyok ...
VálaszTörlésna, akkor vagy mindkettőnkkel baj van, vagy egyikünkkel sem....
VálaszTörlésValahogy a blogodra tévedtem és itt ragadtam :-) Olyan ismerős érzésekre leltem nálad...Pontosan így éreztem én is és aztán egy nap nem az én hibámból, a mi "világvégénkről" beköltöztünk a fővárosba. Itt van nyüzsgés és lehetőség is az "önnmegvalósításra" de annyira hiányzik az én kis csöndes falum, most azért dolgozom és azt várom, hogy visszamehessek. Ki érti ezt? :-)
VálaszTörlésA te kívánságaid is teljesülnek majd, bár sokszor nem akkor és nem pont úgy ahogy elképzeled!
Minden jót.
Egy rajongód :-)
Athene, köszönöm, nagy kedves vagy... örülök, ha otthon érzed magad nálam, szívesen látlak máskor is. azt hiszem, a világvégi lét szeretete korfüggő - korábban sokat vívódtam magammal miatta, ma már egyre inkább élvezem. persze, vannak nehezebb napok... remélem, egyszer te is megtalálod az otthonod - így vagy úgy...
VálaszTörlés