A mai napig úgy tudok örülni, mikor ismerősök adatlapját böngészve meglátom, hogy nini: férjhez ment/babát vár/lefogyott-de jól áll neki az a ruha/boldog/mosolygós/szerelmes/tök jó munkája van/azta, nekem is kell egy ilyen dzseki!/hogy szőke lett vagy barna (a vöröset már nem is említem)/hogy kiegyensúlyozott/hogy még mindig egri!/hogy jé, ők összejárnak a régi barátokkal!
És annyira el tudok szomorodni, mikor látom, hogy ja, Írország/Anglia/Olasz.... Nem mintha esélyünk lenne egyébként összefutni egy kávéra (esetemben marad a tea) amikor csak kedvünk tartja (abban biztos nem lenne hiány), de rossz látni, hogy tehetséges fiatalok tömegestől vonulnak elfelé hazánkból, pedig olyan szépreményű jó kis társaság (:)) voltunk anno... (szeretném azt mondani, hogy lenne más lehetőségük is...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése