2012. június 10., vasárnap

          Esténként elnyúlunk apával az ágyban, és legalább fejenként háromszor elmondjuk, hogy milyen nagy lett ez a gyerek. 'Cunga', csak, hogy pontosan idézzem a férfit. És felemlegetjük, hogy ma is mennyi újat tanult, hogy milyen okos, és már mekkora!, hogy szépen eszik, hogy olyan sokat segít – és, hogy néha annyira, de annyira szeleburdi.... Istenem, hát ilyen is kell....

Meg kell, hogy mondjam, az egy héttel ezelőtti állapothoz képest hatalmasat fejlődtünk a szobatisztaság terén is. Az én lányom elég kényelmes fajta – és kellett egy kis idő, hogy meggyőzzük/önként is belássa: a picibabák hordanak pelenkát, éppen elég nagylány ő már ahhoz, hogy ráüljön a bilire, ha úgy érzi, kell.

A dolgunkat egyébként valószínűleg az nehezítette korábban, hogy a (nem tudom egyébként hogyan hívják) Pampers felhúzhatós (pónilovas?!) pelusát nem szerette – és, ugyan elvileg az a bugyi elvén működik, és éppen az a célja, a gyermek megszokja a felhúzósdit-letolósdit, hát nálunk mindössze annyit eredményezett, hogy a leányzó megutálta a bugyikat (pedig nagyon csinosakat vettünk neki Mickey egértől-Scooby-ig, meg sima macitól a virágosig), valamint határozott meggyőződése volt, hogy, ha már felhúzta, akkor abba is bele lehet pisilni.

És most ott tartunk, hogy itthon egyáltalán nem hord pelenkát (csak alváshoz), ellenben bugyit sem, mert azt nem hajlandó elviselni :D (lesz ez még máshogy!), valamint a bilivel országos cimboraságot kötött, és ügyesen cipeli magával az udvarra, ha kint akar lenni, - illetve automatikusan hozza a lakásba, ha megunta a világfelfedezést.

Hát ilyen nagy lányunk van nekünk... 

5 megjegyzés: