Múlt szombat óta folyamatosan esik. Kellett az eső, kellett – na de ennyi! Szegény gyermek tegnap már nem bírta tovább, amíg reggel a fürdőben öltözködtem, felhúzta a cipőjét, és kiszökött az udavarra. Sikítva fordult vissza, hogy 'anya, hol a téli kasaka?!' (a pontos szövegértés kedvéért jelzem kasaka=sapka). Szóval a mai napsütés úgy kellett mindannyiunknak mint egy falat kenyér. Egy picit mondjuk még melegedhetne, de ne legyünk telhetetlenek.
Én is halálra untam már sokszor magam – a férfi rám is szólt, hogy miért nem kötök valamit?! (na ja: pontosan tudja, hogy ezzel ki lehet vonni a forgalomból néhány napra) Így esett, hogy Lányka a nyár közepén új téli sapkát kapott, illetőleg az is, hogy a lakás szebben ragyog mint valaha, a szekrények kipakolva, szappanok tömkelege pihen a dobozokban, ablakok tiszták, a szőnyegek illatoznak.... Tényleg kellett az eső...
Ebből is látszik: a kötésnek mindig éppen itt az ideje.
VálaszTörlés