A férfi jövő szombaton betölti az egyik nullával végződőt. (na jó, néhány nappal később én is öregszem, de én csak egy kicsit :) Gondoltam, rendbe kapom a házat, főzök valami frenetikusat, és meghívunk néhány barátot/ismerőst egy tracspartira. Iszunk némi felnőttitalt, megbeszéljük a világ nagy dolgait, de legalábbis a sajátjainkat, befogjuk őket kártyázni (azt speciel még vennem kell, mert ilyen jellegű játékaink egyelőre nincsenek), de, ha szépen kérik, szerintem a gyermek beveszi őket is egy kör bólingra. Aztán közölték velem, hogy a jövő szombat munkanap. Világvégére az sem ér le időben, aki jönni akar. Szóval fuccs. Jöhet egyéb ötlet.
Mióta Ő eladta a cégét, szabályosan csend honol a tájon. A telefon jó, ha naponta ötször megszólal. Heti négy nap tuti munkaszüneti nálunk, pedig immáron egy hónapja én is húzom az igát, de erről majd máskor. Postát hetek óta nem kaptunk, vagyis tegnap jött egy levél. Úgy örültünk neki, mint kskutya a farkának, amíg ki nem derült, hogy csak villanyszámla.
Ja, kiskutya: a drága Mankánk összeszűrte a levet a szomszéd fekete félszemű vén korcsával, közös erővel lebontották a kerítést ( a biztonság kedvvért két helyen is), és erős a gyanum, hogy termése is lesz a nagy szerelemnek. Ha növögetni kezd a pocakja, átszólok Tamáséknak, hogy egy fél alomnyi kölyök van számukra is nálunk. Szóval a szívroham kerülget, mert ez nagyjából cseppet sem hiányzott (vagy ha igen, akkor már inkább akartam volna kisnémetjuhászokat).
Na, de csak hogy ne kalandozzak tovább, visszakanyarodnék a szülinaphoz: merthogy első felindulásomban találtam egy annyira de annyira parfümöt, amiről rövidtávon kiderült, hogy négyessel kezdődő ötjegyű szám. Szóval sok. Legalábbis illatra. Így aztán kutakodom tovább. Van még hét napom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése