Idén az egész család beszállt a kertművelésbe – ami nekem határozottan jólesik, mert, noha a munka dandárja még mindig az én posztom, de már az is hatalmas segítség, hogy a locsolást a két azonos vezetéknevű végzi.
Bizony – bizony: gyönyörű paradicsom és paprikapalántákat kaptunk Lánykával a szomszéd faluban, potom harminc pénzért darabját. Ültetés után rá is bíztam a két szívszerelmemre őket, lelkükre kötöttem: reggel és este víz kell nekik. Még a nagy meleg előtt – illetve után. Forróságban nem öntözünk.
Rendesen, mi több, lelkesen végzik a dolgukat: apa szépen megmutatta a gyermeknek, hogy mit hogyan. A nagyobbik nagy locsóval, a kisebbik kicsivel vonul napi kétszer az udvarontúlra öntözni. Olyan jókat mosolyogtam rajtuk.
Aztán ma reggel kiderült a turpisság: vasárnap lévén leváltottam apát, hagy pihenjen tovább, Lányka velem vonult, velem locsolt. Csak éppen nem a palántákat. Egy gyönyörű acatcsemetét dédelget a gyermek: ellátja reggel – este útravalóval, meséli nekem, milyen szépen nő, még beszélget is vele. Persze mostmár vigyázni kell rá, mert feleslegesen ecseteltem, hogy az nem paradicsom.... mindenesetre - remélem, a rokonait nem hozza magával.
Nálunk gyomlálás címén amikor kicsik voltak a lányok kiirtották a szépen nevelgetett palántáimat. Egy életre elintézték, hogy ne bízzam rájuk a kerti munkát. :)
VálaszTörlésKi tudja gyerekszemmel melyik a legszebb?
Törlésna jó, belátom: egy határozottan szép gazt nézett ki magának :)
VálaszTörlés