2012. április 18., szerda

határozott elveimről és megdőlésükről - na meg az újakról...

            Volt idő, mikor tényleg úgy gondoltam, hogy csak a huszonéveseké a világ. Mondjuk főleg huszonnégy alatt. Hogy hogyan sikerült ennyire pontosan oda belőnöm a korhatárt, nem tudom, de szentül hittem benne, hogy utána már minden csak rutin lesz. Hogy már nem érhetnek nagy meglepetések, hogy biztos helyem lesz addigra a világban, hogy családom lesz, házam, autóm, karrierem. Lehet, kicsit sokat akartam?! :)

Persze, álmodozni azt szabad – és végül nem is állok olyan messze az igazságtól. Huszonnégy éves koromra mindezt elértem (na jó, a karriert helyezzük el valahol a munka – elhivatottság – konkrét célok vonalon). Aztán jött a huszonhat – én megint csak tutira vettem, hogy itt vége lesz a világnak (immáron Világvégén), és az újdonság olyan ritka lesz az életemben, mint a fehér holló.

És itt állok most – röviddel a huszonnyolc előtt – és újonnan abban vagyok egészen biztos, hogy minden most fog még elkezdődni. Hogy a huncut szertelen kamaszvágyak lassan konkréttá és elérhetővé válnak. Hogy ezer meg mégegy dolog vár még rám, és ezer meg mégtöbb tervem van még születőben. Megvalósítom mindet. Mosolyogva. Tettre készen. Égve a vágytól. Szóval, kösz, jól vagyok..... kezdek felnőni....

3 megjegyzés:

  1. Az előbbi eltűnt valahol...
    Szóval még nagyon fiatal vagy, de terveid, céljaid lesznek később is, ez biztos. Mi is bizonyíték vagyunk: a férjem 50 évesen kezdett új életet, így kezdtünk mi is vele. És így a jó!

    VálaszTörlés
  2. Ez így szép, ahogy van! Nincs mit hozzáfűznöm.

    VálaszTörlés
  3. Jesszus, ilyenkor érzem, hogy elszálltak az évek ( azért sem mondom azt, hogy megöregedtem). Én 30 évesen kezdtem újra nulláról, egy egészen más világban, és most az ötvenes évek küszöbén úgy érzem, hogy még mindig áll előttem egy nagy változás/változtatás. Szerintem az élet a folyamatos változásokról szól (jobb ha hozzászoksz) és ez így van jól. :-)

    VálaszTörlés