2012. március 10., szombat

remembering

            Apró tappancsainkkal csattogtunk végig Pöttyös mamáék járdalapjain. Sietni kellett, mert a tűző nap úgy felforrósította őket, hogy majd hozzájuk sült a vékony bőrünk. Mellettük valamiféle számomra ismeretlen virágok nyíltak – már amelyiknek szerencséje volt, és megúszta a felpuffadt fehér bimbók kidurrantását. Pöttyös mama olyankor mindig lelkünkre beszélt, mert azokból aztán többet nem lett virág....

És tornáztunk eső után a vizes fűben. És flakonhajókat készítettünk a nagypapa bortermelésre félretett petpalackjaiból. És dédinek ajándékot gyömöszöltünk lisztgyurmából. És volt társasjáték, meg járdarajz, meg nyomda – Vízipók, csodapókos:) És érett a málna. A köszméte. Az eper. Tömtük, ahogy belénk fért. Délután Béla bácsiékhoz vettük az irányt, kisbocit simogatni, meg túrót, tejet hazacipelni a másnapi palacsintához, madártejhez. És minden nap járt fagyi, meg reggelire vajjal kent molnárka – azóta sem ettem sehol olyan finom puha molnárkát.....

És este nem lehetett velünk bírni – hajnalig szöszmötöltünk, meg csacsogtunk a belső szobában, ha néha elhallgattunk, hallhattuk a papa horkolását – a mai napig nem tudom, hogyan tudta Pöttyös mama elviselni olyan közelről... És a nyarak mind tovaröppentek. A gyerekek szétszéledtek, csak megmosolyognivaló emlékek maradtak – és ahogyan molnárkát sem ettem soha többet, mezítláb sem tébláboltam azóta.... Ferivel időnként még egymásra nézve összemosolygunk, és pontosan tudjuk, hogy valamelyik gyerekkori butaságunkon jár az eszünk... és az utolsó mondatomat ezúttal megtartom magamnak – leírnám én szívesen, de attól tartok, nicsenek rá szavaim... talán, azt hiszem, ez szavakkal nem is elmondható.... de biztos értitek...

3 megjegyzés:

  1. Micsoda egybeesés....nekem is épp a napokban van ilyen "remeberinges" időszakom. Eszembe jutott, hogy ezidőtájt szedtük a házunk mögött levő erdőben a patak partján az év első virágcsokrára való gólyahírt anyunak. De jó is volt! (Igaz, hogy néha térdig csúsztunk az iszapba és az ezért kapott nyaklevest már nem értékeltem annyira. :-D) Aztán jött a barka, a gyöngyvirág....közben a kutyafuttában megevett zsíroskenyerek. Lehet, hogy öregszem(szünk)...? :-)

    VálaszTörlés
  2. Én ma barkát fogok vágni. Két éve ültettem az utcára, mára hatalmas lett. Mezítláb pedig még harmincon túl is futkározok az udvaron:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodaszép a kép, látom magam előtt. Tartsd meg magadban azt a mezítlábas kislányt nagyon szeretetreméltó.

      Törlés