2012. március 3., szombat

na, tessék...

          'Veszek majd neked másik birkát!' Előbb tágra nyílt szemekkel figyelt, majd láttam, hogy az álla is leesni készül. Nem is tudta, hogy kérdezzen rá... én meg nem is tudtam, hogy mondjam... Napok óta hallgatom, hogy legyen már belőle pörkölt, én meg napok óta halogatom, mert rajta kívül senki nem szereti köreinkben. És nekünk igencsak szűk köreink vannak ebédidő tájt...

Szóval bedobta a kulcsot, az ötkilós csomag meg gyönyörűen kiolvadt, és megromlott amíg én nem jártam a közelében. Márpedig ritkán járok arrafelé... Így aztán csak a birkahusi bánta, meg néhány tavalyi halacska – na meg persze az uram, aki úgy vágyott rá...

Ez a szerencsétlen hűtő nem húzta sokáig – öt együtt töltött év után magunkra hagyott... köszönhetően a folyamatos áramingadozásnak. (a férfi ki is nézett vmi kütyüt, ami majd segít a dolgon, mert, ha így haladunk elég költséges év elé nézünk...) Egyébiránt meglepően jól fogadta a hírt, bár valószínűleg rosszabban esett volna mindannyiunknak, ha nem lenne másik..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése