2012. március 25., vasárnap

csak egy szombat

         Tegnap néhány órácskára magamra maradtam. Fura volt. Nagyon fura. Villámgyorsan végeztem minden halasztástnemtűrővel, aztán lehuppantam az udvaron, és vártam türelemmel. Kajlám sem tudott mit kezdeni a csenddel. Csak feküdt mellettem, nézett rám szomorúan. Na meg kérdőn. Hiányzott neki Lányka.

Évente kétszer korán reggel lelépnek, aztán fél tíz körül kerülnek elő. Ha lenne kedvem, sem mennék velük. Egyszerűen tudomásul vettem, hogy ez csak a kettejük programja. Apa fontos dolgokba avatja be a gyermeket. Amit ő a nagypapájától tanult, most továbbadja a leánynak. És – számomra hihetetlen – de Lánya nagyon-nagyon élvezi.

Telistele élménnyel jönnek haza. Be sem áll a szájuk: az egyik azt meséli, hogyan fogták meg a malacot, meg perzselték a gázpalackkal, meg locsolta utána vízzel. Mutatja a csomagtartóban kandikáló combot meg karajt, és hallgatom, hogy volt pipi, meg cica, meg Brézi kutya.... A másik a másik fülembe csacsog: hogy milyen ügyes volt a gyermek, hogy mennyire megdícsérték Sógorék is, hogy sosincs lábalatt, hogy sokat segít, hogy mennyire önálló, és, hogy ő milyen büszke rá....

Én meg csak hallgatom az élményeket, és el sem tudom mondani, milyen jó, hogy megint itthon vannak. Nagyon megszoktam, hogy mi együtt vagyunk – ideje lesz lassan ráhangolódni, hogy Lányka nem igényli mindenáron az én társaságomat.... Hát, nem lesz egyszerű....

4 megjegyzés:

  1. hát bizony foszladozik a köldökzsinór következő szintje. ezt bizony le ell nyelni...

    VálaszTörlés
  2. Sajnos lesz még rosszabb elszakadás is.... De még messze vagy tőle....

    Nagyon szép hetet kívánok és jó kertészkedést!!

    VálaszTörlés