2012. március 21., szerda

:)

              Nem tudok titkot tartani. Nagyon nem. Vagyis, persze, ha valaki rám bízza a senki másra bízni nem valót, biztos lehet benne, hogy, ha tüzes vassal bökdösnek, sem adom ki a hétpecsétest. Ellenben, bevallom, a saját dugdosmányaimmal már hadilábon állok.

Történt, hogy hétvégén férfi-napot ültünk  (igen, zsákban hozta….), csakhogy az én uram már akkor kikutakodta, hogy mi lesz a névnapi ajándéka, mikor három héttel korábban a futárnak éppencsak kicsengettem az árát. Elkunyerálta. Én meg szívből adtam, mert tudtam, hogy az előző már nem kényelmes, másfelől meg, mert örültem, hogy örül neki. Nagyon jó kis fotelt kapott az irodájába – eredeti bivalybőrből – (mielőtt még valaki milliomosnak nézne, megjegyzem: határozottan nem volt drága), és fontos jellemzője még, hogy írd és mondd kétszáz kilót könnyedén eltartogat naphosszat. Persze Ő nem kétszáz kiló…. A százast bő felülről súrolja, de a gyermekkel hajlamosak ramazurit csapni a forgóban, így jobbnak láttam biztosra menni.

Lényeg a lényeg – nevenapján csalódottan vette tudomásul, hogy nem lesz több ajándék. Az előre megkapott volt az egyetlen (különben is: nehogy már egy névnap legyen a legnagyobb ünnep az évben, bőven elég, hogy karácsonyra több ajándékkal kell készülni – mert akkor is mindig kikuncsorogja legalább az egyiket előre,  és valaminek maradnia kell a fa alatt is). Hogy végül mégiscsak öröm maradjon üröm nélkül, beígértem neki egy félhatos vacsorát. Valami titkosat. Valami különlegeset….. 

Egész nap kérdezgette…. Jött balról, jött jobbról…. Csak valami aprócska információt…. Csak egy piciny részletet…. Körbejárta háromszor a konyhát, hátha megsejt valamit……

Mint kislány a hajasbabának (vagy ma az már nem divat?)….. Pontosan úgy örült este a meglepetésvacsinak…. Hát – megérte titkot tartani. Hallgatni mélyen. Pedig annyira nehezemre esett…. De legalább ő is belátta: jobb kivárni az igazi ajándékot – egy kis izgalom igazán kell az életben…

6 megjegyzés:

  1. Ha most csöppentem volna csak ide és ha az elején nem árulod el ki az ajándékozott, bizisten azt gondoltam volna, a kisfiadról írsz!

    De jó, hogy így tud örülni.
    Helyes férjed van!

    VálaszTörlés
  2. Alig vártam már, hogy kibökd mi volt a vacsora....és erre el sem árulod? Hát micsoda dolog ez? Ne má'!!! :-(

    VálaszTörlés
  3. Thea, az az igazság, hogy régen nagyon határozott, fegyelmezett, kimért volt mindig. Elsőre (meg másodikra) nem is volt szimpatikus. Ezek az ünneplős - ajándékozós - együtt töltős dolgok addig kimaradtak az életéből. Úgyhogy, mióta együtt vagyunk, nagyon élvezi, hogy ilyen is van - és azóta, hogy Málnánk rosszcsont-korszakába lépett, meg pláne nagyon egymásra találtak. Én meg győzzek rendet tenni...köztük...:)

    Éva, látod - látod... ő is pont így várta.... (egyébként megsúgom, hogy kakukkfüves kacsamell volt - szerintem jobb, mint rozmaringgal, epres - narancsos rukkolasalátával, és planters punch koktéllal - hogy biztosan tudjál aludni:))

    VálaszTörlés
  4. Én sem nagyon bírom ki a meglepetéseket, annyira szeretem látni az örömüket! Akkor Isten éltesse az ünnepeltet!

    VálaszTörlés
  5. Akár az én párom:)
    Sok boldog névnapot a meleget hozónak!

    VálaszTörlés
  6. Köszönjük szépen - holnap meg Lánykát ünnepeljük :) ez a tavasz már csak ilyen mozgalmas....

    VálaszTörlés