Kint derékig ér a hó, és folyamatosan hullik. Mindenki elbújt, meghúzták magukat a jó meleg szállásukon. Hangjuk sincs. Idebent meg medvehagymát ültetünk Lánykával – az utolsó percben mentettem meg őket. Na igen, hajlamos vagyok a feledékenységre.
Az úgy volt, hogy vagy másfél hónapja vettem őket vaterán – és ugyan elkezdtem utánaolvasgatni, mi mindent kell tudnom erről a növényről, de mindig közbejött valami. A borítékot, amiben lapultak, egyszerűen feltettem az előszobaszekrény tetejére (szinte az egyetlen gyermek-biztos hely), gondolván, tavaszig ellesznek ott, aztán majd a többi hagymával egyetemben elduggatom őket is.
Na, ja. Vagy mégsem. Ma kibontottam a papírt – csak kíváncsiságból – és döbbenten csodálkoztam, hogy az én medvehagymáim nem, hogy nem hagymák, de egyenesek kizöldelltek, és némi víz után sóvárognak. Néhány helyen úgy néz ki, mintha virágot akarnának hozni.... Valaki mondja meg, pls, hogy jó lesz-e nekik egyelőre egy dézsában a folyosón, mert ennél jobbat nem tudtam rögtönözni nekik.
Közben pedig szagolgatom Lányka virágját, ma választotta az OBIban. Olyan, de olyan illata van... A kaspó meg...ó, az én kerámiamániám!
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés