2012. február 5., vasárnap

szóval eltűntem...

              Még mindig szülinap – egy kicsit más szemszögből. Merthogy apa szervezte, és ő úgy látta a legjobbnak, ha Lánykát wellnesselni visszük ünnepelni. Mondom ő látta így – én bizony fenntartásokkal kezeltem a felvetést (éppen szó szerint télvíz idején itt hagyni világvégi otthonunkat fűtés és a hóra való felkészülés nélkül...), de győzött a többség. Persze, hogy a gyermek igennel szavazott.

Szóval pihenni mentünk néhány napra egy tavaly nyílt szállodába Hajdúszoboszlóra – gondolom, mondanom sem kell, az öröm igencsak nagy volt az aprónépnél. Már előtte este mondogatta, hogy megyünk a nagy vízbe fürdeni – a recepciónál már egyáltalán nem bírt magával: önfeledten emlegette az információkat osztogató hölgynek (aki egyébként sokkal szimpatikusabb volt, mint eddig bárki – bárhol), hogy ő bizony fürdeni fog. Így aztán az első tudnivaló, amit közöltek velünk az volt, hogy merre találjuk a medencéket....

De inkább mutatom....nézzétek...
megvan az öröm..

a várat is megmászta..

és még kisautó  is volt..

meg csúszda a gyermekmedencében..

elfáradva..

és duzzogva, mert nem akart hazajönni...

de kapott cini minist és szent a béke..

Ja, a lényeg: itthon csaknem ötven centis hó várt ránk – megjegyzem, baromi büszke vagyok az autónkra, mert gyönyörűen áthajtott a hosszú udvarunkon és beállt a garázsba a magas porhó ellenére is. Meg a gumikra is, amiket tél elején tetettünk fel, és, ugyan mikor vettük, nagyon sajnáltam annyit kiadni értük, de abszolút megérték. A házban mindössze hat fok fogadott minket, a konyhában a csap (a bekapcsolt elektromos fűtés ellenére) szétfagyott – alig fél éve tettük fel, ez megint egy minimum nyolcezres kiadás, a kecskék pedig ki sem mozdultak az óljukból (tudtátok, hogy ezek baromira félnek mindenféle víztől?! Ha neked akar menni egy kecske, nem szabad kiabálni vele, rugdosni – gondolom, ez eszetekbe sem jutott – semmi nem használ, ellenben jól képen kell locsolni vízzel. Na, azt nem bírják.), a kacsa meg fennakadt a havon és nem tudott továbbmenni, mert mindig besüllyedt a lába... :) Persze, a két kutya örült a legjobban nekünk – meg a kapott víznek is... Ugyanakkor gázpalackot sem vettünk, így ma csak mikróban és sütőben készült az ebéd – de ahogy az utat elnézem, ez még egy pár napig így lesz... az pedig, hogy magunknak kell sütni a kenyeret, mert az sincs itthon, már csak hab a tortán.. A nyaralást nagyon olcsó pénzből, baromi színvonalas minőségben úsztuk meg – a járulékos károkat meg nem számolom.... 

1 megjegyzés:

  1. Ezért nem megyünk mi sehová, állandóan azon parázom, hogy mi lehet itthon. A kicsi elbűvölően néz ki akár fáradt, akár nem.

    VálaszTörlés