2011. december 30., péntek

nagy lett

      Néhány héttel ezelőtt vettem észre az első jeleket. Apróságokat, mint, hogy nem akar velem jönni reggel a boltba (azért kindertojást, azt hozzak), nem örül neki, ha csak úgy napközben felkapom és megölelgetem. Nem akar puszit: se kapni, se adni. Önállóbb is lett. Sokkal. Mindent egyedül akar, próbál, már nem hisztizik azon, ha nem sikerül azonnal. Majd másodjára vagy harmadjára fog. Természetes, hogy újrapróbálja. Akár sokszor is.

Ma iszonyatos balhét rendezett, mikor segíteni akartam felvenni a pulcsit. Apával egymásra néztünk – titkon jót nevettünk a csapkolódó gyermeken – és próbáltunk jól reagálni a helyzetre. Így aztán magának választott ruhát, szó nélkül felöltözött, és minden rendben volt.

Apám, hogy ez a lány mennyit változott! Igazi, saját véleménnyel rendelkező nempöttöm. Kezd felnőni. Immáron nem mindenáron velem. Már nyugodt szívvel várom az óvodát – nagy lett, elég nagy....

3 megjegyzés:

  1. Most ugrok ennek a kommentnek ötödször neki. öt különböző dolgot akartam írni, de egyik sem volt az igazi. de azért megpróbálom összegyúrni. Minthogy Lánykát Te hoztad a világra, tudod jól, hogy fájdalommal jár. Amikor elvágják a köldökzsinórt leválik az embertől, külön életet élő lény lesz belőle. Aztán ahogy nő, fejlődik ön(n)állósodik, ez mind mind egy szakasz. és mind egy egy köldökzsinór elvágás. nem a testünk fáj hanem a lelkünk. de ez már édesebb ezekben a leválásokban már gyönyörködünk, de fáj, aztán ahogy sorba egyre több gyertya van a szülinapi tortán egyre kevésbé függ tőled. Aztán láss enegem. Ma már hoztak mosógépet, átrndezték a fölsőszintet berendezkedtek a saját életük első lépéseire. már nem én mosok a kicsifiamra, nem az enyém.És bár örülök a folytatásnak, de nagyon nagyon fáj. Ahogy jön megy a lakásban látom magam előtt amikor kicsi volt ahogy növekedett, ahogy ezt azt csinált. persze még lüktet egy következő darabja a köldökzsinórnak, de úgy kell élni az életet, hogy a kötelék megmarad, de a leválás folyamatos. Hidd el így kell ennek lennie. Talán Apával meg kéne beszélni a következő nemzedék tervbevételét, nem?:) (na közben jól kibőgtem magam, de jól esett)

    VálaszTörlés
  2. Andi, megint nagyon okosat mondtál ám. Szeretem, ha írsz, mert vhogy mindig jól látod a dolgokat... Persze, hiányzik, hogy már nem lehet babusgatni, meg nem én vagyok az egyetlen a lányom számára, de jó látni, hogy vmit azért csak jól csináltam eddig, és egy talpraesett okos kislány lett belőle. És igen - a szívem mélyén nagyon szeretnék már testvért neki, csak egyelőre mindig az észérveim győznek :)

    VálaszTörlés
  3. Azért még pár év van a kapcsolatotokban :))Boldog új évet Nektek!

    VálaszTörlés