2011. december 31., szombat

gemenci tűzdelt comb lencsefánkkal

            Recepttel jöttem, méghozzá mindjárt kettővel. Egy izgalmas hús – és – mártás kombóval (igazi ünnepi lakoma!), és egy lencsefánkkal, ami máshoz is bátran társítható, és a lencsenemevők is szívesen fogyasztják – legalábbis nálunk. A hozzávalók első olvasatra nem igazán passzolnak össze, sőt: eszembe nem jutna társítani őket – de a végeredmény frenetikusan finom lesz, garantálom.

Szóval, ott kezdődik a dolog munkás része, hogy szükség lesz egy darab szép sertéscombra – én a dió részéből terveztem elkészíteni, egészen addig, amíg ki nem nyitottam a fagyasztó ajtaját. Megláttam a sokaságot – amiről fagyos állapotban lehetetlen lett volna eldönteni, hogy dió vagy nemdió, így aztán szimplán kivettem egy szép darabot – hármunkra cirka hetven dekát számoltam (gondolva a férfira, aki ha nem szed azonnal kétszer, akkor tuti később csap rá újra). A kiolvadt husit bevagdostam – mintha szeletelném (ujjnyi vastagon), csak nem vágtam teljesen át a húst. A résekbe két – két szelet bacont tettem, sóztam, és lisztbe forgatva elősütöttem.
előtte...


A fennmaradt zsiradékon megpirítottam egy fej hagymát, egy szál répát, egy kis zellert, egy almát, egy narancsot (na erre mondtam az előbb, hogy magamtól tuti nem raknám össze). Felengedtem vízzel, került bele egy kis doboz paradicsompüré, só, bors, kakukkfű, borókabogyó, és visszatettem a combot (jó félig lepje el a lé) párolódni, fedő alatt. Az elpárolgott folyadékot vörösborral pótoljuk. Kell neki idő – de mindeközben el lehet készíteni a mártást: őszibarackot (konzerv is tökéletes) kevés vajra dobunk – nyugodtan lehet nyomkodni, keverni – ha puha, úgyis leturmixoljuk, a tűzre visszatéve cukrozzuk (nem túl édesre), és tejszínnel megfelelő sűrűségűre hígítjuk. Na, és most jön a csavar a dologban, ugyanis a barackhoz két kimagozott, vékonyan felszelt csilit keverünk.

A fánkhoz fél zacskó lencsét megfőztem sós – babérleveles vízben, leszűrve hozzákerült egy kisebb tojás, tizenkét deka liszt, egy kávéskanál sütőpor, egy deci tejföl – és szigorúan fél óra pihenést írtam neki elő, hideg helyen. Bő olajba - két evőkanál segítségével - szaggattam, lefedve sütöttem ki őket. Hát, lencse íze az nem nagyon van – ellenben kívül ropogós, belül finom puha – az íze meg?! Hm..
utána...

Garantáltan egyszerű elkészíteni, az én konyhámban egyszerre készült az ebéd, a gyermeknek bolognai, karamell flan – desszert gyanánt, és még a töltött káposztát is bekészítettem a cserépedénybe. A mosogatásról meg nem is beszéltem. Szóval nem egy ördöngösség... 

7 megjegyzés: