2011. december 21., szerda

a'sszem, ezt hívják sikerélménynek

         Tanítani nagy felelősség. Jót és jól továbbadni. És én ebbe a világba csöppentem néhány héttel államvizsga után. Élveztem minden percét. Rohantam hozzájuk órára, és velük valahogy mindig repült az idő. Szerettem, hogy én nem vagyok begyöpösödött állandóangyereklekiabáló felnőtt. Hogy fiatalosan, energikusan és szakszerűen álltam a dolgokhoz. Szerettem, hogy szeretnek.

Lediplomáztak az első újságíróim. És én baromi büszke vagyok rájuk – akkor is, ha most megint nehezebb lesz munkát találnom a sajtópiacon..... :) Remélem....hiszem... na jó, tudom: hogy valami közöm nekem is volt ahhoz a keményborítóshoz. Úgyhogy most elérzékenyülten pötyögök itt nektek, mert nagyon visszavágynék közéjük....de most valami új kezdődik. Nekik is, nekem is. Szóval, srácok, kívánok nektek minden jót, és nehogy meglássam, hogy valaki összekeveri a mindennapot és a minden napot. Mert erre még mindig allergiás vagyok...

3 megjegyzés:

  1. Gratula nekik és neked... hát, sajnos most tényleg 2-3 év ingyenmunkára számíthat a pályakezdő, bár nálunk még legalább a gyakornokok kapnak havi 50-et a 40-50 óra munkájukért egy éven át.

    Közben megérkezett a szappan, fantasztikus, nagyon köszönöm! Kellemes ünnepeket az egész családnak!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Niki!
    Nagyon Boldog Békés ünnepeket kívánok! Jó pihennést !!!

    VálaszTörlés
  3. Hát azzal az ötvennel még ugyan jól járnak, ha azt veszem alapul, hogy sokunktól a negyven óra plusz munkát teljesen ingyen várják el.... örülök, hogy tetszenek a szapanok, használd egészséggel...

    Vera, legyen nagyon boldog jövőéved, és kívánom, hogy gyógyulj hamar. Erikával pedig nagyon szerencsések vagytok, hogy vagytok egymásnak.... jó lenne nekem is egy ilyen barátnő belátható távolságban...

    VálaszTörlés