2011. november 17., csütörtök

Drága Dóri!

           A postás mindig kétszer csenget. Kivéve, amikor nem. Nálunk speciál egyszer sem, ugyanis nincs csengőnk. Azért nincs, hogy nehogy csengessen. Mert hát mindig alvásidőben jön. Ami ugyan csak a gyermeknek lenne alvásidő, de gyakorlatilag nálunk déltől kettőig mindenki kidől. Együtt durmolunk a paplan alatt. De a postást nem lehet megúszni, saját csengőhangot dolgozott ki magának: SÁÁÁÁN-DOOOR. Akkor is SÁÁÁN-DOOOOR van, ha én kapok levelet, vagy Lányka.

Mint valami kincset, dugdostuk a paplanból épített sátrunk alatt Málnámmal a Medorától kapott csomagot. Először én szépen, óvatosan kivettem az angyalszárnyú tündér-nagymamát, nagy csodálkozások közepette biztonságba helyeztük, majd mindenki felkapott valamit a dobozból és szétrebbentünk, mint verebek a cica elől.
a nagymama egyébként minden részletében tökéets: az arca, a frizurája, a ruhája.....
Dóri nem mellékelt pontos szétosztási útmutatót, így (legnagyobb örömömre) sikerült egy rózsaszín – szívespopsis kis szörnyre rámarkolnom, akit rögtön kulcscimborának neveztem ki (tekintve, hogy az én táskám abszolút női: értsd, soha semmit nem találok benne, a kulcsot meg pláne nem.... na, de majd most!) Lányka – mint utóbb kiderült egy gombával lépett meg (azóta sem adta vissza, hiába mutogattam, hogy a címzés szerint nekem szól az összes ajándék), meg még valamivel, amit még csak megmutatni sem volt hajlandó, nagyon dugdossa. Mihelyst kölcsön adja egy fotó erejéig, őket is fogom mutatni. Az édesség-állománynak (én aztán neeeem tudom, hova lett :)) szempillantás alatt nyoma veszett, szerintem a zacskójukat is megettük (legalább is egyetlen egyet sem találtam meg azóta sem).

Szóval, Drága Dóri! Nagyon szépen köszönjük az ajándékot, igazán örülünk minden darabjának. A már emlegetett nagymama az ágyam fölötti polcon kapott helyet, biztos vagyok benne, hogy nagyon-nagyon vigyáz ránk onnan :)

A kezében pedig éppen az egyik karácsonyi ajándékkísérő szappankámat fogdossa... Afféle, már megvetted, amit akartál, de olyan jó lenne mellé valami személyes, valami apró kis kiegészítés.... A jólmegszokott (és mások által is készített) karácsonyi illatok mellett készülök idén néhány kreatív párosítással, így történt, hogy ez a szappanka citromos kókuszszappan lett (ez utóbbi nem az illatban, hanem állagában jelenik meg, én már teszteltem: remek párosítás)

8 megjegyzés:

  1. nahááááát nahááááát!:) hogy micsoda csodacsini ajándékmotyót kaptatok! veletek örülök én is... (NA most lábadt könnybe az összes szemem.) szóval ez lesz az első karácsonyom ezzel klassz csapattal. Higgyétek el sokkal többet kaptam tőletek lányok, mint a valódi körülöttem élő rokonaimtól, ismerőseimtől. és itt nem (csak) a kézzelfogható ajándékokról beszélek, hanem az összes többiről. Még ez a bejegyzés is, nekem is jólesett. :)

    VálaszTörlés
  2. Micsoda szépséges ajándék....

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a szívmelengető összefoglalót! Ez a postás "Sááándoor" is nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  4. tudjátok, pont azon gondolkodtam, hogy én olyan jókedvűen-mosolygósan mennék minden reggel munkába, ha együtt dolgozhatnánk... igazán jó kis csapat lehetnénk :)

    VálaszTörlés
  5. Andicsek! szívemből szóltál! Azt hittem én vagyok a hibás, hogy én is igy gondolom a dolgokat...

    VálaszTörlés
  6. Oksa! A kávé és tea szenvedélyemmel engedelmeddel ééén főzöm!:) Vera köszönöm az alátámasztást!!!

    VálaszTörlés
  7. A mi postásunk sem tudja megtanulni a nevem. Mármint a keresztnevem. Pedig mindig én megyek ki a levelekért :)
    Szépek az ajándékaid :)

    VálaszTörlés
  8. Tényleg az első közös blog-karácsony! Na még egy jó dolog!

    VálaszTörlés