A régi barátok nagyon el szoktak csodálkozni, ki lett belőlem, ha véletlenül összefutunk. Az újabb ismerősök meg el sem tudnának képzelni annak, aki egykor voltam. Igen, az utóbbi négy év sokat változtatott rajtam. Sokszor még én is keresem a közös hangot magammal. Mindenesetre, az egész nap zsongó vadóc, a hűbelebalázs csitri, a romantikus némber és a munkamániás éjszakai bagoly már csak idebent létezik. Időnként táplálom őket, nehogy teljesen itt hagyjanak. Mi lenne velem egymagamban?
Volt idő, mikor egymás minden rezdülését ismertük. Ő gondolt, én meg tudtam, hogy mit. Én kérdeztem volna, de már válaszolt. És sülve-főve, és úton-útfélen, meg éjjel-nappal. És együtt munka, és együtt nemmunka. És közös hobbi, és közös szórakozás.
Aztán elteltek felhőtlen évek. Felnőttünk. Ő jobbra, én balra. Ő karrier, ismert tévé, alkalmi férfiak. Nekem 'a férfi', és 'a gyermek', meg cirka két év nemkarrier.
Ő a saját sorsát építi, én a páromét egyengetem a legjobb tudásom szerint.
Ő magát óvja, én a gyermekemet.
Ő sikeres, én meg anya.
Van jó megoldás? Létezik bevált módszer? Akad egy kitaposott út? Tesztelt megoldásokkal?
Én azt kaptam a sorstól, amire mindig is vágytam – persze, majd egyszer talán szakmailag is oda jutok, ahova régen tartottam. Egyszer. Talán. És nem biztos, hogy ez a sajtó kell, hogy legyen – csak az érzésre van szükségem, hogy jó vagyok valamiben.
És egyszer talán ő is boldog lesz, nem csak sikeres.
Kedves,jó úton jársz. Ha boldog vagy és elégedett az a siker.És nem a párod sorsát egyengeted, csak attól,hogy jól érzed magad ,az ő sorsa is nyugalmasabb.Ne legyenek kétségeid affelől, hogy a legjobbat választottad és teljesen jól csinálod :)
VálaszTörlésSzerintem is a legjobbat választottad.......mindenkinek mást jelent a siker......Neked most a pici lányod nevelgetése, a családi otthon melege.....a harmonikus családi élet a siker. Ez tölti ki az életed.......majd később jön a többi is......hidd el nem marad el!
VálaszTörlésNem helyes, h a társadalmunk ennyire különválasztja a sikert és a boldogságot, a karriert és a családot. Persze, adott életszakaszokban vannak prioritások, de a kettő abszolút működőképes kapcsolt csomagban is - ha reális céljaink vannak és teszünk is értük :). Emellett van, aki a családi tűzhely, és van, aki a nyüzsgó-zsibongó forgatag közepén BOLDOG ÉS SIKERES. A két siker teljesen egyenértékű: Nobel-díjas tudósnak lenni épp akkora siker, mint Nobel-díjas tudós óvó-védő szülőjének vagy párjának lenni, a boldogság pedig a jelen pillanat megélésében és értékelésében rejlik, ergó elsősorban rajtunk múlik.
VálaszTörlésA mi szakmánk egyébként szerencsésebb a többinél, elvégre mi "világvégéről" is tudunk dolgozni, magunk oszthatjuk be a munkaidőnket, és meríthetünk rengeteg inspirációt a családból. Arra törekszem, h a nyüzsgést okos kapcsolatépítésre és tapasztalatszerzésre fordítsam, h a visszavonulás idején még több biztos megélhetést adó munkaforrásból választhassak, amit otthonról végzek kedvem szerint.
Egy nőnek az iskolából a nagybetűs életbe kerülve meg kell hoznia a döntést, hogy gyermeket akar vagy karriert. Nincs kec-mec, a kettő egyszerre nem megy.
VálaszTörlésSajnos mai modern társadalmunk ideálisnak egyeltalán nem mondható a tekintetben, hogy ez a választás hoszzú időre kihathat a sikereinkre.
Hozzáteszem, az én szótáramban a karrier, a siker az anyagi szempontból is biztonságot nyújtó ismertség és elismertség. A választás lehetősége a kényszerrel szemben, a független időbeosztás és az otthonról végzett munka pedig álmaim netovábbja. A dolognak ez a része még várat magára, de egészen biztos vagyok abban, hogy ami késik, nem múlik.
Én mindig is huszonévesen akartam gyermeket, családot, a boldogságot jelentő hátteret - nem kétlem, hogy jól döntöttem. sőt. bármikor újra ezt választanám. a kérdés csak az, hogy hosszútávon tekintve a dolgainkat van-e jelentősége annak, hogy anno melyiket részesítettük előnyben?!