2011. október 13., csütörtök

          Máskor ilyen idő tájt már javában az ünnepekre készülődök (igen, a mikulásra meg a karácsonyra gondolok), de idén még most jutottam el a virágoskert megreformálásáig. Köszönhető ez az egyrészt igencsak megkergült időjárásnak, másfelől meg annak, hogy az utóbbi időben bőven volt, ami lefoglaljon.

Na, de ma aztán helyükre kerültek a mindenféle hagymások, meg új helyre költöztek a liliomfélék – még néhány sziklakertit kellene beszerezni, de holnaptól megint mondja az esőt... mondjuk, az nem hiányzik...

A reggelenti hidegek viszont szabályosan jól esnek – nem, alapesetben én sem szeretek fázni – de kell a lelkemnek, hogy meginduljon végre a folyamat, és szépen – lassan felkészülhessen a télre..... Tele vagyok már dekorációs ötletekkel, meg sütitervekkel, meg sok – sok szappannal. Nagyon várom már, hogy belengjék mézeskalácsillatukkal a kamra polcait, hogy nézegethessem, szagolgathassam őket....

Úgy eltelt ez az év is, szinte repült. Nem tudnám megmondani, mi mindent csináltam – az utóbbi néhány hétre emlékszem mindössze, meg arra a forró égető napsütésre, amiben jó párszor részünk volt a nyáron.

Csak azt veszem észre, hogy Lányka napról – napra fejlődik, okosodik (arról már ne is beszéljünk, hogy mennyit nőtt). A pelenkától továbbra sem hajlandó megválni, ellenben azt bezzeg mindig bejelenti, ha belepisilt a fürdővízbe. Olyan jó látni, milyen szépen eszik illyával (értsd: villa), sőt mindenféle nógatás nélkül bejelenti, hogy délben aludni akar, és kéri a tejfölt (tejet).

Én meg csak így, szentimentálisan hátradőltem a bőrülőn (hogy ez milyen baromi hideg lesz a hátamnak télen!), és elmerengve az eddigieken belevágok a holnapba (csak előbb még befejezem Lányka sapkáját...) 

1 megjegyzés:

  1. Talán a virágoskert után kellene egy szép takarót horgolni arra a bőrülőre...Csak hogy az estéid se legyenek unalmasak.Jó munkát!

    VálaszTörlés