Villámgyors leszek, mert abban sem vagyok biztos, hogy meg tudom épkézláb mondatokban fogalmazni a mondandómat. Szellemi képességeim a nullához igencsak közel mozognak most - az előbb már azon gondolkodtam (az órára pillantva), hogy a hét harminc az fél nyolc vagy fél kilenc. Talán ez már közel járhat a teljes agyi leépüléshez.
Mentségemre szóljon, pokoli napon vagyunk túl - életemben ma először sikerült betont kavarnom (kézzel, miután a kavarópálca - vagy minek hívják - megadta magát) - remélem, utoljára, mert szegény kézbőröm egy szaharai utazás után sem lehetne szárazabb. A többi sem volt kutya előtte, de ma nagyon siettünk, hogy minden elkészüljön. Jelentem, elkészült.
Persze, még pakolgatok, takarítok, illetve lesz még egy erkélyajtó-beépítés hátra, de még egy hónap mire legyártják.... Szóval jóleső fáradtsággal, meg izomlázzal (és valószínű baromi korán) bújok ma ágyba... Milyen rendi apa, hogy ma ő fürdeti a gyermeket......
De milyen jó lesz majd kényelmesen megpihenni, és örömködni a szépen kialakított otthonotokban!
VálaszTörlésÉs akkor egy szempillantás alatt elfelejted mekkora munka volt mögötte!
Gratuláció! Aztán meg ne halljak még egyszer ilyen hülyeséget, hogy a kezeddel!!! Az simogatásra, írásra, sütésre, főzésre való. (Mint tudjuk minden másra ott a Mastercard.)De tényleg ne nyúlkálj bele, mert tönkre teszi.
VálaszTörlés