Szeretek megfordulni a békéscsabai piacon. Igazi otthon termelt zöldségek és gyümölcsök között válogatni (fillérekért). A piacra azonban mindig csak célirányosan megyünk, enélkül az életben nem érnénk haza...
Ugyan nem terveztük, aztán mégiscsak autóba ültünk... A drága férfi gyomra ugyanis csabai kolbász után korgott (értsd: ha én akartam volna friss zöldséget venni, azért nem mentünk volna... de a kolbász az más.... az kell, de azonnal...)
Cirka húszkiló cuccot cipeltem vissza a kocsiig a piacról – ha nem jön elénk apa, hát fogalmam sincs, mi lett volna velünk. Mert persze ilyenkor nincs szabad kezem, és Lányka ilyenkor áll meg mindenhol nézelődni, hallgatózni... Szóval a 'fogd a gyereket és fuss át vele a forgalmas úton'-rész cseppet sem kivitelezhető.
Aztán addig – addig csavarogtunk a városban, hogy a déli alvás még útközben találta Lánykát, megjegyzem, nem is baj, mert frissen, kipihenten ébredt a kapubejárónkon, és mint a kisangyal hordta a holmikat a kocsiból a konyhaasztalra.
Én meg a szerzett és féltve őrzött kápia paprikából villámgyorsan nekiálltam ajvárt készíteni. Íme:
A gáztepsibe szorosan egymás mellé sorakoztattam a paparikákat, 200 fokra betettem sülni őket a sütőbe. Ez idő alatt egy kiló befőzőparadicsomból sűrű szószt főztem (kb. 20 perc főzés után nekiestem a botmixerrel, aztán visszatettem sűrűsödni). Két nagy fej hagymát feltettem egy deci olajjal, hozzádobtam három gerezd fokhagymát, néhány perc múlva ment rá a paradicsom. A paprikák, mihelyst megsültek kaptak egy alufóliaborítást (könnyen ledobták a héjukat), majd megpucolva a többiekhez csatlakoztak. Pár perc rottyanás után ismét jött a botmixer, majd sűrű szitán átpasszíroztam. Ehhez a mennyiséghez egy deci fehérborecetet adtam, sóztam, borsoztam.
A fűszerezés olyannyira ízlés kérdése, hogy nálam kapásból háromféle készült: az elsőhöz (kövezzetek meg nyugodtan), hogy ne legyen annyira savas, adtam némi cukrot – így gyomor- és gyermekbarát lett. A második adag erőspaprikát kapott, míg a harmadik még egy kis fokhagymát, és borsot. Mindhárom nagyon jó lett.... Ráadásul másfél óra alatt elkészült (időközben megetettem a gyermeket, elkészült néhány üveg télrevaló karfiol és zöldparadicsom, meg kovászos uborka)... Szóval semmi extra.... Bőven megéri... Ja, és cakk-pakk fizetem négyszáz forintot a zöldségekért...
Mi is nagyon szeretünk piacra járni. Az a második legjobb, hogy látod a nénikét, aki nevelte, gondozta a növénykét, amit meg fogtok enni. Az első meg az, hogy egy jót beszélgethetünk a barátnőnkkel vásárlás ürügye alatt.
VálaszTörlés