2011. szeptember 3., szombat

Itt van az ősz...


           Beköszöntött. Valamennyi színével, ízével, illatával. Persze nem egy nap alatt, nekem mégis úgy tűnik, mintha pár napja még minden zöld lett volna....

Egyértelműen közölte szándékait: hatalmas zuhéval jött, én meg szaladtam az éjszaka közepén menteni a kerti bútorokat.... A bútorokat, amiket lassan be kéne tuszakolni a garázsba – de, hogy akkor a kocsi hova fog menni?!, azt még nem tudom... Milyen jó, hogy háromállásnyi hely van benne: mert remekül ki tudok oda hordani minden vackot.. Pár nap és hallgathatom is, ha nem kapkodom magam: mert nehogy már a kocsi ázzon...

Ja, a kocsi, ami már nem is az enyém... Mert a drága párom úgy megszerette, hogy a sajátját nem használta... Így aztán attól megváltunk – minek álljon a tűző napon feleslegesen?! - és most megint földönfutó vagyok... Na, de minek is legyen.... Jön az eső meg a hó, nagy kiruccanásokat nem tervezünk Lánykával – egyelőre...mert azért körvonalazódnak a jövőről alkotott terveim.

Persze hétfőn baromi jól esett volna, ha van négykerekűm, mert el tudtam volna menni a boltba kicserélni a kifogyott gázpalackot. Anélkül ugyanis némileg nehézkes a főzés. Gondolkodtam rajta, hogy elcipelem a szentem a boltig, de visszafele a telepalackkalmárúgysebírtamvolna-alapon villámgyorsan megmakacsoltam magam. Szerencsére akadt még itthon faszén – csak éppen brikett formában... Kockásra tudtam volna magam kaparni tőle első alkalommal.... De csak az elsőn, mert hát volt több is... No igen, a férfi megint dolgozik – munkaidőben meg igencsak odavolt minden nap. Ezekre a helyzetekre ajánlom mindenkinek a faszénen – parázson előkészített, majd a sütőben befejezett, egyébként fenomenálisan finom ételeket... Ilyen jó csülkös babgulyást még életemben nem csináltam – állítólag, mert én leginkább csak a szaftjával foglaltam el magam.... Az azonban ténylegesen párját múlta...

Én pedig, mint minden egyes évszakkezdéskor teljesen megkattantam: mindenáron mindent ki akarok takarítani/mosni/suvickolni.... Rendet tenni, kiselejtezni, összeseperni, kiásni ésatöbbi...
A konyhában egyszerűen muszáj volt nagytakarítást tartanom, hogy minek, mikor néhány napon belül teljesen szétverjük, azt nem tudom... Az ablakokat is meg kellett pucolnom, pedig valamennyit cseréljük, a függönymosást is beterveztem ugyan, de az utolsó percben lebeszéltem magam róla: mondván, úgyis festünk, meg úgyis új lesz helyette... Két hetet már kibír... És akkor még nem beszéltem a télikabátok újramosásáról – amíg még van hol megszáradniuk, na meg a paplanok – párnák szupertisztává varázsolásáról.

Hát itt tartunk most. És futok szőlőt enni, mert úgy kínálgatja magát itt szemben az ablakban.... Szóval ősz van... Nem is vitás...

4 megjegyzés:

  1. Hát egy picurkát már érezhetnénk mi is az őszből!Nálunk tegnap még mindig kánikula volt.....
    Gratulálok a csülkös babgulyáshoz! Néha a kényszer leleményessé tesz bennünket! A suvickolásról.....régebben én is ilyen voltam...... sőt ..... a férjem szerint elvesztem a konyhában........tudod a takarítás meg a főzés...... most már meggondolom mit mikor teszek.......
    Képzeld van vendég kecskénk! Megjelent a színen az udvarló! Nem is gondoltam, hogy ilyen erős átható "illatuk" van a hím kecskéknek! Az egész udvarban érezni!
    Szép vasárnapot Nektek!

    VálaszTörlés
  2. Én is keresgéltem bakot, de belátható távolságon belül senki nem tart kecskét, autóztatni meg nem nagyon akarom (legalább is a mienkbe tuti nem tesszük).. Úgyhogy, lehet, idén nem lesz kiskecskénk - pedig annyira aranyosak tudnak lenni.. Mihelyst vmelyik nap lesz autóm küldöm a dobozkámat...

    VálaszTörlés
  3. Remélem hamarosan túlteszed magad a nehézségeken hipp-hopp megejtitek a felújítást, azután már csak örülni kell a csodás őszi színeknek, gyümölcsöknek.

    VálaszTörlés
  4. Micsoda új külső! Mindenki megújul itt?? Úgy tűnik szörnyen le vagyok maradva. Gyerünk újítani izibe!

    VálaszTörlés