2011. szeptember 25., vasárnap

hát ez van... és mi lesz még?!

             Esküszöm, beépített GPS van benne. Tökéletesen közlekedik Békéscsaba és környékén. Előre jelez, melyik úton kell továbbhaladnom, ha a körfogalmat rossz lehetőségnél hagyom el, már vinnyog. Ha a kereszteződésben nem a (számára) megfelelő utat választom, ugyancsak jelzi. Pontosan tudja, merre kell menni, hogy valamiféle hiper-, szuper-be, esetleg plázába kalauzoljon el. Legalább olyan értelmesen elmagyarázza mint GPS Andrea, és az újratervezés funkció is működik raja. Pedig még csak kétésfél.

Olyan de olyan jó érzés, hogy nem kell reggel dolgozni mennem. Hogy hatkor, ha mellém bújik, nem kell hessegetnem, hogy villámgyors reggeli és öltözés, hanem ölelgethetjük még egymást egy darabig. Hogy apához is bújhat, mert őt sem kergeti a tatár. Hogy együtt reggelizhetnek (még az ágyban), hogy a pizsama is maradhat nyugodtan félnyolcig. Nem cserélném semmire....

És van idő játszani, közösfőzni, cicákat, kutyákat, galambokat és egyéb pipiket lesni. Kecskéket répával tömni, szőlőt szedni, csigabiga és hasonlókat rajzolni, hulló leveleket sepregetni, nagyokat kacagni. Pedig néha az idegeimre játszik. Húzogatja a bizonyos gyufát. Feszegeti a határokat. Olykor már óvodába dugnám. Olykor. Csak egy gondolat erejéig. Aztán bújik, én ölelem és szent a béke. Nagy piszok ez a gyerek. És úgy tudja, hogyan érheti el, amit akar. Mindenhájjalmegkent. Már most.

2 megjegyzés:

  1. Ugyan nálad nem lehet "lájkolni", azért vedd úgy, hogy ezt lájkoltam... :-)

    VálaszTörlés
  2. :))) Még egy like! :)

    VálaszTörlés